Garai László: Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia? (Budapest, 2015)
III. A gazdaságpszichológia terepe: A második modernizáció - A gazdasági működés alapjául szolgáló tulajdonságok tömegtermelése
re kell lejátszódnia, más szóval a társadalmat nem alakíthatja más, mint maga a társadalom. [...] az emberiség [a munkásosztályban ébred, mert eddig] nem ébredhetett öntudatra, vagyis annak tudatára, hogy lényegét éppen társadalmi mivolta teszi, hogy vágyai, céljai, törekvései és általában cselekedetei társadalmi létéből fakadnak".5 Marxot még egy másik gondolatmenet is oda vezette, hogy kitüntetett szerepet tulajdonítson a munkásosztálynak a szocializmus megvalósításában. Eszerint egy társadalomban „a csak politikai forradalom [azon alapul], hogy egy meghatározott osztály a maga különleges helyzetéből kiindulva magára vállalja a társadalom általános emancipációját. Ez az osztály felszabadítja az egész társadalmat, de csak azzal az előfeltétellel, ha az egész társadalom ezen osztály helyzetében van [...]. A polgári társadalom egyik osztálya sem játszhatja el ezt a szerepet anélkül, hogy önmagában és a tömegben a lelkesedés egy pillanatát elő ne idézze, egy pillanatot, amelyben testvériesül és egybeolvad a társadalommal egyáltalában, amelyben [...a társadalom] általános képviselőjének érzik és ismerik el, egy pillanatot, amelyben igényei és jogai a valóságban magának a társadalomnak az igényei és jogai [...]." Majd a gondolatmenetet úgy folytatja Marx, hogy rámutat: van, ahol „a polgári társadalom egy osztályában sincs meg a szükséglet és a képesség az általános emancipációra, amíg csak közvetlen helyzete, az anyagi szükségszerűség, maguk a láncai rá nem kényszerítik [..., vagyis amíg nem] képződik egy radikális láncokat hordó osztály, [...] amely egyetemes szenvedései révén egyetemes jellegű, és nem tart igényt semmiféle különös jogra, mert nem valamiféle különös jogtalanságot, hanem egyáltalán a jogtalanságot követik el ellene, amely többé nem egy történelmi jogcímre, hanem már csak az emberi jogcímre hivatkozhatik [...], amely [...] az ember teljes elvesztése, tehát csak az ember teljes visszanyerésével nyerheti meg önmagát."6 Egy másik szövegben még ezt írja: „Az ember a proletariátusban elvesztette önmagát, de egyúttal nemcsak hogy megnyerte e veszteség elméleti tudatát, hanem a többé el nem hárítható, többé nem szépíthető abszolúte parancsoló szükség - a szükségszerűség gyakorlati kifejezése - közvetlenül fellázadásra is kényszeríti ez ellen az embertelenség ellen."7 Az ember teljes visszanyerését Marx filozófiai érvelésének értelmében a szocializmus megvalósítása biztosítja a társadalomban. Tulajdonképpen ilyen gondolatmenet útján jut el Marx a proletariátushoz mint olyan osztályhoz, amelynek különérdekévé a szocializmus általános-emberi értékei válnak. Egy Marx-teoretikusnak szintén kitűnő másik író, Semprun De szép vasárnapi című regényének egyik belső esszéjében arról értekezik, hogy Marx va5 József Attila: A szocializmus bölcseleté. In József Attila összes művei. III. Budapest, 1958, Akadémiai Kiadó, 149. o. 6 MEM, 1. kötet. 1839-1844. Budapest, 1957, Kossuth Könyvkiadó, 387-390. o. 7 MÉM, 2. kötet. 1844-1846. Budapest, 1958, Kossuth Könyvkiadó, 35. o. 306