Garai László: Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia? (Budapest, 2015)
I. Egy félkapitalizmus - és a másik fele - Hogyan állt elő a tegnapi úgynevezett szocializmusból a mai úgynevezett kapitalizmus?
Schultz a maga elemzésében szinte kizárólag olyan viszonyokkal foglalkozik, amelyekből ez a probléma kimarad. „Magántermelők társadalmában a magánemberek vagy családjaik fedezik a tanult munkás kiképzésének költségeit; magánembereknek jut ezért elsősorban a szakképzett munkaerő magasabb ára is" - idéztük fentebb Engelst ezekre a viszonyokra nézve. S mégis, egy helyen Schultz felveti a kérdést: „Az emberi tőkébe történő közösségi beruházásból származó hozamot azoknak kell-e kapniuk, akik e beruházás alanyai?" Saját kérdésére adott válasza pedig ez: „Az állami-közületi beruházás révén keletkező fizikai tőkét rendszerint nem adják ajándékként magánszemélyeknek. Nagymértékben egyszerűsítené az allokációs folyamatot, ha az emberi tőkére fordított állami-közületi kiadásokkal is ugyanígy járnánk el. Végül is mi a logikai alapja annak, hogy az emberi tőkébe történt állami-közösségi beruházást más módon kezeljük?"13 Schultz érvéből tehát csakúgy, mint Engelséből, az következik, hogy a munkás munkaerejének az a része, amelyet az állam által eszközölt humánberuházásból képeznek ki, a munkásé nem lehet. Ám nem lehet az államé sem, mert a beruházott tőke szervesen épül bele a munkás testébe és leikébe, elválaszthatatlanul attól, ami csakugyan „fizikai és szellemi adottság", a tőkével tehát csak úgy rendelkezhetne a beruházó, ha a munkás testével és leikével ennek totalitásában rendelkezne. A szocialista rendszer klasszikus időszakában és az ezt előkészítő forradalmi időszakban sok olyan gondolatmenet került marxista elméleti pozíciókból megfogalmazásra, amely e totális rendelkezés elvi fontossága mellett érvelt, „...éppen a munkásosztály valódi, nem pedig fiktív szabadságának nevében szükséges az úgynevezett »szabad munkavállalás« megsemmisítése - írta például Buharin 1920-ban -, minthogy ez nem békíthető össze a helyesen megszervezett tervgazdálkodással s a munkaerő tervszerű elosztásával. Következésképpen a munkakényszer rendje és a munkaerő állami elosztása a proletárdiktatúrában az egész apparátus szervezettségének és általában a proletárhatalom tartósságának viszonylag magas fokát fejezi ki."14 József Attila pedig a tervgazdálkodás lehetőségéről vagy lehetetlenségéről a harmincas években folytatott tudományos vita során azt írta, hogy „a tervgazdaság bevezetéséhez nemcsak azért szükséges ellentmondást és ellenállást nem tűrő központosított politikai hatalom, mert másként nem fojtható el az újra és újra fellángoló ellenforradalom, hanem azért is szük13 Schultz, Th. W.: Beruházás az emberi tőkébe. Budapest, 1983, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 69-70. o. 14 Buharin, N. I.: Ekonomika perehodnogo perioda: Puty k szocializmu v Rosszii. Izbrannüje proizvegyenyija. New York, 1967, Omikron Books, 118. o. 30