Garai László: Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia? (Budapest, 2015)
IV. Folytatható-e a második modernizáció?
amelyért aztán, ha a tőzsdén számomra szerencsésen alakulnak a dolgok, később majd még többet kapok pénzből, ebből a sajátos papirosból, amelynek ma már nemcsak aranyfedezetet, de árufedezetet sem kell felmutatnia ahhoz, hogy értéknek ismerjék el. Elég az állam tanúsítványa, hogy a kérdéses papír valódi értéket képvisel. Kérdés, persze, mi tanúsítja ugyanezt arról a további papirosról, ami maga az állami tanúsítvány? A kérdés úgy jön levelem tárgyához, hogy egy egyetem diplomájáról ugyancsak az állam tanúsítja, hogy valódi értéket képvisel. Mármost az állam működésének van egy elve, amely hosszú történelmi haladás vívmánya, s így feladni semmiképpen nem szabad (nem is lehet), de látni kell, hogy e működésnek nemcsak előnyei, hanem hátrányai is abból fakadnak, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, aki bizonyos formai kritériumoknak megfelelő teljesítményt produkál. Ez ellen a formalizmus ellen egyébként nincs több kifogásom, mint Karinthy Frigyesnek, aki megírta, hogy amikor Arkhimédész a tételét, mely szerint „Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt..beküldte egy lapnak, akkor ez a szöveget csekély kiigazítással közölte, mert, mint a főszerkesztő rámutatott, modernebb felfogásunknak az eredeti konzervatív rímnél jobban megfelel ez az asszonánc: „Minden vízbe mártott test a súlyához annyit nyer.. Vagyis kifogásom csak annyi, hogy, úgy látszik, a tudományban nem minden a forma, márpedig a tudományegyetem nem véletlenül őrzi a maga nevében ezt a szót. Bízom benne, hogy a Szegedi Tudományegyetem megörökli azokat a mechanizmusokat s a működtetésükhöz szükséges belátást, amelyekkel elődei védték magukat a gikszerektől, melyeket a formák megkerülhetetlen működtetése kikerülhetetlenül okozna. De a felsőoktatás új szerkezeteiben a régi mechanizmusok esetleg csak azután működnek tovább, ha már bejáratódtak. Hogy mi történhet addig, amíg a bejáratódó mechanizmusok még csikorognak, elmondom a magam tapasztalatát. Erre úgy tettem szert, hogy engem egy olyan részlege hívott meg az egyetemnek, amelyről köztudott volt, hogy csak ideiglenesen tartozik az Állam- és Jogtudományi Karhoz, mert az egyetemnek, a karnak és ennek a részlegnek - egy közgazdasági tanszékcsoportnak - közös érdeke, hogy utóbbi a JATE önálló karává legyen abban a folyamatban, amelyben a JATE egésze majd a Szegedi Tudományegyetem részévé. Az ilyen átlényegülés szintén úgy történik, hogy a reá kiszemelt részleg kap egy papírt, amellyel az állam tanúsítja róla, hogy - esetünkben - a József Attila Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karává van kinevezve. A kinevező okmány elnyeréséhez, persze, hosszú az út, s a mondott szigorú formák szegélyezik, akár szabályzat rögzíti azokat, akár csak a minta, 351