Garai László: Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia? (Budapest, 2015)
I. Egy félkapitalizmus - és a másik fele - Milyen kapitalizmust akarunk?
éppen a gazdaságtudomány. Nobel-díjának átvételekor adott interjújában az amerikai gazdaságtudós, Akerlof egyebek között ezt mondta: „Nem szabad, hogy egyedi társadalomtudományaink legyenek, amelyek mindegyike a maga megközelítésmódját alkalmazza; egyetlen egyesült társadalomtudományra van szükség. Ha a gazdaságtan nem efelé tart, az kötelességmulasztás a részéről." Amikor aztán pár évvel később Identity Economics címen könyvet ír, ebben követi is saját módszertani intelmét (a társszerzővel írott könyv 2010 óta olvasható is). Amikor a magam fentebb hivatkozott hasonló című könyve íródott, én is Akerlof intelméhez tartottam magam, s ez a hét évvel korábban megjelent könyv már idéz is valamennyit „A kiválóság ára" című tanulmányból, amely a Közgazdasági Szemlében bemutatja a Bródy András által reklamált számítási módszert. * Vajon érvényes-e még József Attila híradása: Forgolódnak a tőkés birodalmak? - kérdeztük jelen cikk elején. Akár „igen" mer lenni valamelyikünk válasza, akár nem, azt mindnyájan tudjuk, hogy az üzenet a tőkés birodalmak nyolcvan évvel ezelőtti válságából szól hozzánk, akik ezeknek nem kevésbé baljós mai válságát éljük. Enyhít-e vajon valamit a mai válságon, hozzásegíti-e a lezárásához, ha mára már az identitás-gazdaságtan új eszközt kezd a kezünk ügyébe helyezni? Nincs szó ilyesmiről: a mérőeszköz sohasem csökkenti vagy gyarapítja azt, amit mérhetünk általa. Ám amit ilyesminek még híján alkalmazunk helyette, a becslés, nagyon veszélyes szerszám lehet: kettészakadt társadalmak egyik felén harsány elégedettséggel tekinthetnek arra, amiről a másik fele nem kisebb hangerővel hirdeti, mekkora kárunkra van. Melyik - ordító oldalon van az igazság? Netán egy harmadikon? Amely a nyolcvan évvel ezelőtti válság alkalmából is, emlékszünk, forgolódó tőkés birodalmak meg világ proletárjainak egyesülete elől elhódította egy időre a glóbuszt, s mai demokráciák is egyre inkább fenyegetnek a Front National, a Jobbik vagy magát más nemzet nyelvén megnevező náci párt eljövetelével. Az identitás-gazdaságtan által kínált új mérőeszköz becslés helyett számokkal mutatja meg, mennyire jó, ha például egy kormányzat a társadalomban az emberi erőforrás kezelését egyetlen minisztérium kezébe adja - és mennyire rossz, ha e kéz valamennyi ujja elől elvonja az eszközöket, amelyek híján még jó menedzser sem tudhat jól menedzselni. Megszorítások, vagy mindaz, amivel ezek állítólagos elhagyása állítólag kecsegteti a társadalmat; ortodox vagy nem ortodox módon való gondolkodás ezek felől. Miért ne számítanánk, ha becslés helyett számítani is tudjuk, hogy mi mennyi? De miért próbálnánk forintban, euróbán, dollárban számítani, amiről ma már tudjuk, hogy egyedül pénzben úgysem számítható? 96