Hajdu Tibor - Litván György (szerk.): Károlyi Mihály levelezése IV. B) kötet, 1940-1944 (Budapest, 2015)
Levelek - 1942
nyugati szellem megőrzésével megteremti azt a szintézist, amelyre a fiatalok várnak. Oroszország, ha majd nem kell félnie többé az éveken keresztül rettegett intervenciótól, szintén demokratizálódni fog és most, hogy újjá kell építenie mindent, semmi esetre sem fog régi jelszavakkal forradalmat szítani. Nincs szüksége dogmatikus eretnekekre, nem akar elaggott és megszelídült egyházának felesleges ellenségeket szerezni. Ez a körülmény módot nyújt nekünk arra, hogy a saját útjainkat járjuk. Azonban a Szovjetnek a neofasizmusok sem felelnek meg, mert azokra nézve állandó veszélyt jelent a Szovjet szociálisabb társadalma és szocialista mítosza, tehát a Szovjet szempontjából is veszélyesekké válhatnak. Azt hiszem, elég érthetően fejtettem ki álláspontomat. Még valamit. A demokráciának egyszerű, puszta hangoztatását félrevezetőnek és veszedelmesnek tartom, mert hiszen a legtöbb nyugati országban nyitott kapukat döngetünk vele. A franciák sokkal többet szenvednek ahhoz, nemhogy visszakivánkozzanak a bajok eredőjéhez; a folyosó-politikához. Nem azért akarják leverni a fasizmust, hogy visszakapják a korhadt rutinparlamentet. Magyarországon sem lehet választási blokkokkal újrakezdeni. Nem a Vázsonyik és Peidlek által sóvárgott demokráciát akarjuk, hanem olyan rendszert, amely feláldozza a gazdasági demokráciát a tervgazdaságért és a szuverenitást a federációért. Nem akarunk parancsuralmat létesíteni, de nem akarunk szabadrablást sem. Az új rendszernek az a legfőbb feladata, hogy a technikai haladást felhasználja a nép standardjának a felemelésére és a határok illúziója helyett a határtalan jólétet biztosítsa. „Jöjj el szabadság, Te szülj nekem rendet, Jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat” - mondta József Attila, a maguk generációjának a költője és Magának Faludynak igaz társa is. Szabadon fogjuk mérlegelni a modern világ összes lehetőségeit, kivéve azt, ami a múlt felé mutat. A nemzetiségi politikát illetőleg vissza kell térnem az oroszokra. Az orosz nemzetiségi politika jónak bizonyult és valószínűnek tartom, hogy a balti államok éppen olyan muszkák lesznek, mint az ukránok, illetve, illetve éppen olyan jól kiélik majd lett, litván stb. kultúrájukat, mint az ukránok az ukránt, ami eddigelé nem volt lehetséges. Húsz év múlva bizonyára éppúgy verekednének azért, hogy Vilna és Riga megmaradjon a Szovjetköztársaságban, mint az ukránok Kievnél. Ne felejtsük el, hogy a nácik egyetlen Quisling« sem találtak ott,9 és a híres kozákok, a cárizmusnak ezek a hű harcosai, két és fél év után példaadóan harcoltak a vörös hadseregben. Ennek a nemzetiségi politikának mi is hasznát vehetjük az eljövendő federációban. Általában nem tudom, hogy Amerikában mint állnak a Szovjettel. Hallom, hogy ott még divatos bolsi veszedelemről beszélni, vörös ördögöt a falra festeni. Itt Angliában a man of the Street, sőt a konzervatívok is, lelkesednek az oroszokért, aminek ezer jelét lehet látni. Ma már csak a vonalas vallásosok és néhány tory hiszi azt, hogy Oroszország saját képére akarja bolsevizálni a világot. Az oroszbarát hangulatnak két oka van. 1. Az angolok és mi mindannyian, akik Angliában élünk tudjuk és érezzük, hogy mit jelent az orosz front. A blitz10 után ezt mindenki meg tudja becsülni. 2. Az angol nép most már tudja, hogy mindaz, amit a háború előtt a Szovjet ellen írtak „bourrage de cráne”11 volt. A Habsburg kérdésben küldött sürgönyüket megkaptam. Miután én Angliában élek és itt a Habsburgokról nem beszélnek, idegenül állok a Maguk aggodalmával szemben. Természetesen mondanom sem kell, teljesen egyet értek Magukkal. Nem hiszem, hogy ők képeznék a fő veszélyt. A királyok ideje elmúlt. Egyébként kérjék el Jászitól a hozzá írt levelemet, amelyben részletesen elmeséltem Róbert főherceggel való fura találkozásomat.12 Dánielt ritkán látom. Nagyon becsülöm őt, de az agrárkérdésben nem osztom a nézetét. Őt is egy kissé a szovjetrém üldözi. Simon igen lelkes hívem és jó baloldalinak tartom. Természetesen, mint mindenkinek, neki is megvannak a gyengéi. Az egyik fő gyengéje az, hogy szuperlativuszokban beszél és gondolkozik. Havas Endre titkárom lett és erősen dolgozom vele. Amit róla írtak valónak bizonyult, mert igenis nagyon megszerettem. Lojális és harcos embernek ismertem meg. A New Democratic Hungary az ő titkárrá választásával kapcsolatban újjáalakította a választmányát és világbizottságot is alakított, amelyben minden fiók és testvérszervezetet képviseli valaki. Magukat, utólagos jóváhagyásukkal Havas fogja képviselni. 625