Kocsis János Balázs: Területfejlesztés Budapesten 1950 és 1985 között. A döntéshozatali mechanizmus és a fejlesztések társadalmi háttere - Critica (Budapest, 2006)
A város peremkerületei 1950 és 1985 között
szövetkezeti házak építésének hulláma, amelyet a város vezetése is pártolt. A szocialista városok vezetése, így a fővárosé is a többlakásos építkezési formát tartotta alkalmasnak az emberi igények kielégítésére, s nemcsak az állam, hanem a magánszektor építkezései esetében is támogatandónak. A hetvenes években indult meg a budai külső, nem hegyvidéki területeken a paneles és egyéb iparosított technológiával épülő lakótelepek beruházása. Ekkor épült meg többek között Óbuda helyén, valamint a XI. kerületben, a Fehérvári út mentén a lakótelep a Kelenföldi lakótelep folytatásaképpen, az Őrmezei lakótelep, és kezdődött el Békásmegyer fejlesztése. A nyolcvanas években készült el a már kisebb léptékű kaszásdűlői és Római úti paneles lakótelep, illetve Budafokon néhány telep a terjedő családi házas övezetek mellett. A budai hegyvidék belső területe, kezdetben elsősorban a Rózsadomb, majd a XII. kerület városhoz közel eső belső hegyvidéki része az új elit, a nómenklatúra9 tagjainak is kedvelt lakóhelyévé vált. A Budai-hegységben 1945 után az építkezések először házhelyjuttatások következtében indultak meg. Az addig üresen álló területeken, mint a Márton-hegy, Virányos, Sasad, rendezetlen beépítéssel családi házas, kertvárosias övezetek alakultak ki, míg a korábban rekreációs céllal hasznosított villákat a hegyvidék más részein állandó lakhatásra alakították át, nagy részüket több lakásra bontva. A terület külső részei (a II. kerület külső része, a III. kerület nyugati része) ekkoriban még nem fejlődnek. A budai hegyvidéken tervben szereplő pontházak közül néhány már a hatvanas években megépül, a többi a hetvenes években. A terület népességnövekedése a hatvanas évektől jelentős, pedig elkerülik a lakótelep-építkezések. Zömmel magas színvonalú házak épülnek, de a hetvenes évektől kezdve a beépítés egyre zsú9 Az új elit mint nómenklatúra meghatározását és kialakulásának vizsgálatát Huszár Tibor végzi. Lásd Huszár Tibor: Az elittől a nómenklatúráig. Az indézményesített káderpolitika kialakulása és néhány jellemzője Magyarországon (1945-1989). Szociológiai Szemle, 2005. 3. szám, 8-69.; különösen 14-19. 33