Lendvai, Paul: Forradalomról tabuk nélkül. 1956 (Budapest, 2006)

A magyar forradalom győzelmét, tragédiáját és következményeit a Liliom utca és Üllői út sarkán, a Kilián laktanyától és a Corvin köz­től kőhajításnyira mint szemtanú éltem át. Noha Magyarországot 1957. január 13-án el­hagytam, külföldi tudósítóként és az Osztrák Televízió főszerkesztőjeként „kívülről és be­lülről” ötven éven át foglalkoztam az ’56-os dráma nagy témáival, így röviden emlékirata­imban (Határátlépés) és a Magyarország tör­ténelméről írott könyvemben (Magyarok ­­kudarcok győztesei) is. Erős személyes kötődésem és a rendszerváltás óta megjelent számtalan tanulmány, új doku­mentum alapján elhatároztam, hogy magam is megírom a külföldi és magyar olvasóknak e világtörténelmi jelentőségű esemény gyakran zűrzavaros menetét, a sok vitát kiváltó szemé­lyiségeket, a hősöket és az árulókat, szerepük változásait a felejtés és az emlékezés dialekti­kájában. „A sebeknek idő kell, és nem gyó­gyulnak azzal, hogy zászlókat tűzünk belé­jük”, írta Rainer Maria Rilke. A forradalom és a szabadságharc diadala döntő részben a fel­kelők érdeme, de a pártellenzéki értelmiségi­ek és a mártírhalált szenvedett Nagy Imre és harcostársai nélkül nem lett volna forradalom. Megpróbáltam ezt a roppant izgalmas törté­netet a maga ellentmondásaival felidézni, s politikai és erkölcsi jelentőségét valósághű­en, minden politikai előítélet vagy személyi érdek nélkül, a mártírok és az áldozatok irán­ti mély tisztelettel megírni. 2006. nyár, Bécs o. BUDAPEST

Next