Menyhért Anna: Női irodalmi hagyomány. Erdős Renée, Nemes Nagy Ágnes, Czóbel Minka, Kosztolányiné Harmos Ilona, Lesznai Anna (Budapest, 2013)
Tükör, test, trauma: írófeleség a kánon peremén. Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona
életszerű részletekkel gazdagítják a kötelező olvasmányok szerzőinek szintén kötelezően ismert élettörténetét. Közel kerül hozzánk egy korszak. Női írókról azonban nem esik szó. Csak író feleségekről. Az ír ófeles égek portréi egészen más jellegűek, mint a másik két fejezetben olvashatók. Harmos Ilona a színésznőkkel és a színészekkel szemben is nagyon kritikus, de főleg szakmai szempontokat mérlegel: alkalmas-e az adott színész a pályára, milyen a testalkata, milyen szerepkörben játszik, megérdemli-e a sikert.294 Ezek a rövid jellemzések szubjektivek, és találónak, higgadtnak és elfogulatlannak tűnnek. Érdekesek, mert sok olyasmit kimondanak, ami a színészek egymás közti megítélésében, szerepek elosztásánál nyilvánvalóan fontos, csak a közönség nem tud róla. Az anekdotákból kiolvasható némi rosszmájúság (Újházi Ede „meg-megtapogatja” a színinövendék lányok karját,295 Odry Árpád nagy nőcsábász, a kilencvenéves Márkus Emília szándékosan megcsókolja Harmos Ilonát, hogy az elkapja tőle nátháját, s erre még fel is hívja a figyelmét296), ám ez csak szórakoztatóbbá teszi a portrékat. Az írófeleségekről készült portrék lelki háttere egészen más. Ezeket a nőket az köti össze, hogy írók feleségei, s bár ez is közös nevező, nem olyasfajta, mint a színészek esetében a foglalkozás. Bár kétségtelen, hogy Harmos Ilona ugyanazzal a módszerrel elemzi őket, mint a színészeket. Ott az előadói képességet, beszédet, termetet osztályozta, itt pedig a „feleségszakmához” szükséges készségeket és kellékeket: belenéz az írófeleségek konyhájába, ruhásszekrényükbe, pénztárcájukba, ágyukba, a gyerekszobába, felméri jellemüket, képességeiket, érzésvilágukat, és kíméletlenül elmondja, mit lát. Füst Milánné, Erzsi „szörnyű dolgokat eszik és tálal vendégeinek. Valamit, ami olcsó, »kéz alatt« szerzett, s amit nagyon dicsér. Lóhúsból készült kolbászt, homokízű csokoládétörmeléket, selejtes tengeri halat, avas faggyúból pogácsát.”297 Ady Endréné, 294 Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Színészek, színésznők. In: Burokban születtem. Odry Árpád „...kétségtelen sikereit elsősorban magas, vállas termetének, tagadhatatlan szorgalmának, viszonylagos műveltségének köszönhette.” (411.) „Paulay Erzsi déli szépsége első fiatalságának éveiben megbabonázta a színházi embereket. A közönséget soha, egy percre sem. Tehetségtelen színésznő volt, érzés, indulat, képzelet híján. Merev és közönyös a színpadon, de nappali életében élénk, szórakoztatóan csípős nyelvű. Nyegle volt, elbizakodott, szeretet nélküli, kötekedő, gúnyolódó, kíméletlen.” (412.) „Hegedűs Gyula saját képére formált minden szerepet, egyéniségének bámulatos elhitető képességével. Meleg, zengő hangja, egyszerűségének boszorkányos varázsa első pillanatra megteremtette azt a villamossággal telített légkört, amelyben az egész nézőtér mintegy hipnotizálódott, s boldogan itta lényének zamatos, fanyar édességét.” (406.) 295 Uo. 413. 296 Uo. 410. 297 Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Irófeleségek. In: Burokban születtem. 420. 154