Mitrovits Miklós: Lengyel, magyar „két jó barát”. A magyar-lengyel kapcsolatok dokumentumai, 1957-1987 (Budapest, 2014)
Bevezető
feltételek miatt. Igaz, Kádár arra is többször felhívta a figyelmet, hogy a lengyelek ne tekintsenek Magyarországra úgy, mintha lenne valamilyen „magyar út", erre kérte kollégáit is, hogy ezt mindig hangsúlyozzák a lengyelekkel folytatott tárgyalásokon. Ennek ellenére a két ország fejlődése egy irányt vett: mindkét gazdaság a piacosítást tekintette feladatának, és ezzel végső soron a teljes rendszerváltás felé haladt. Az 1980-as évek érdekes színfoltja, hogy újra fellángolt a két ország közötti „kultúrharc", amelynek kirobbantója ismét Jerzy R. Nowak volt.37 A vita tárgya ezúttal Spiró György Az Ikszek című regénye volt. A mű 1981-ben jelent meg Magyarországon, és a kritika igen jól fogadta, a szerző pedig egy évvel később megkapta a József Attila-díjat is. Spiró azonban nem csak szépíró, hanem a középkelet-európai irodalom és tucatnyi szláv nyelv kiváló ismerője, és már fiatalon az egyik legjobb polonista hírében állt. Jerzy R. Nowak azonban a hetvenes évekbeli tevékenységét folytatva, most Spiró könyvét „találta meg". A Spiró-Nowakvita néven elhíresült „kultúrcsata" alapja az a félreértés volt, ahogy Nowak Az Ikszeket „értette". Míg a hetvenes évekbeli fellépései olykor még jogosnak is voltak tekinthetők, Spiró könyvét - bár az írót egyáltalán nem lehetett lengyelellenesnek tekinteni - beillesztette a korábban bírált művek sorába (49a, 50a, 51-53. dók.), és egy évtizedes lengyelellenes történelmi-irodalmi hadjárat részeként tálalta (81., 80a dók.). Nowak - személyeskedésektől és becsületbe vágó vádaskodásoktól sem mentes - támadássorozata akkor érte el a tetőpontját, amikor felmerült Az Ikszek német nyelvű kiadása. Nowak keze egészen Aczél Györgyig ért - végül németül nem jelent meg a könyv -, és még Spiró következő lengyelországi ösztöndíjának oda (nem) ítélésére is hatással volt, annak ellenére, hogy a budapesti Lengyel Nagykövetség is túlzásnak tartotta Nowak vádjait (81b dók.). Az 1987 februárjában sorra kerülő magyar-lengyel kulturális és oktatási kapcsolatokkal foglalkozó varsói konzultáción már a lengyel fél is terhesnek érezte Nowak tevékenységét, sőt egyértelműen rámutattak arra, hogy az egész ügy árt a magyar-lengyel kapcsolatoknak (83. dók.). A problémák ellenére a lengyel stabilizációval párhuzamosan újra előtérbe került a magyar-lengyel együttműködés új, magasabb szintre emelése. A szocialista „világrendszeren" belül a KGST határozatai jelentették a keretet, amelyek lefektették a szakosítások (specializációk) és az együttműködések (kooperációk) főbb elveit azon belül pedig az egyes országok egymással, éves és többéves időszakokra vonatkozóan koordinálták terveiket, és azok szervesen beépültek a nemzeti népgazdasági tervekbe is. A gazdasági együttműködési tervek mellett hasonlóképpen születtek közös elképzelések kulturális területen is. A hetvenes 37 Nowak ténykedése rendkívül kétarcú volt. Miközben jelentéseiben folyamatosan arról írt, hogy Magyarországon milyen negatív fényben jelennek meg a lengyelek, Lengyelországban Magyarországot népszerűsítő műveket írt. 1980-ban ismeretterjesztő könyve jelent meg Magyarországról „Közeli, de ismeretlen Magyarország" címmel (W(grzy bliskie i nie znane. Warszawa, Iskry, 1980.), majd az 1980-ban kibontakozó nagy lengyel válság és a Szolidaritás mozgalom fellépése idején „Magyarország. Gazdasági reform és a szocialista demokrácia" címmel írt monográfiát (W?gry. Reforma gospodarcza i demokracja socjalistyczna. Warszawa, Instytut podstawowych problemów marksizmuleninizmu KC PZPR, 1981.) 35