Nagy Attila: Nem lehet visszatérni. Egy színész vallomásai (Budapest, 2017)

Negyedik felvonás - "Ember s magyar" (Válogatott esszék, anekdoták, interjúk)

AZ ÍRÁS ÖRDÖGE (Németh László azonos című drámájáról) Ez az alkotás nemcsak színházunk tervezett Németh László-soroza­­tának záróköve, hanem az írói életműnek is. Az egész életét profeti­kus hevülettel végigalkotó művész utolsó befejezett alkotása. Szinte számadásnak is értékelhető mű. Ez tisztán érezhető gondolatmenetén is. Míg életműve többi drámájában a rendkívüli személyiség és az őt környező társadalom tragikus összeférhetetlenségéről beszél, addig ebben a művében már a küzdő egyéniség önhibáit is elemzi. Világosan látja, hogy a tiszta eszméért folytatott küzdelem hevessége milyen alapvetően torzíthatja el a „hős” emberi magatartását. Ez a szemé­lyiségtorzulás pedig provokálja a környezet ellenállását. A tragédia tehát a szellemi küzdelemben eltorzuló egyéniség és a nehezen rea­gáló környezet egészségtelen kölcsönhatásából bontakozik ki! Lénye­gében az a Németh László, aki kemény ítéleteket fogalmazott meg az emberi középszerűséggel kapcsolatosan, most önmaga felett hirdet végső és elmarasztaló ítéletet. Kíméletlen önvizsgálatának szerkezeti következményei is vannak. Egyik kollégám az olvasópróbán tréfásan megjegyezte, hogy ehhez a drámához képest a többi Németh László-mű valóságos kalandregény. A tréfálkozás sarkítottságát leszámítva még igaza is lehetne. A köz­ismert Németh László-drámákban a tragédia villámai ember-család, ember-társadalom, igazság és értetlenség, jóakarat és rosszakarat között villognak. Egyéniségek és gondolatok feszülnek egymásnak! Ebben a műben a történések nagyrészt egyetlen emberen belül, a hős személyiségében zajlanak. Az emberi és társadalmi környezet csak kiváltója és később zavart észlelője, majdnem közönsége a Semmel­­weisben tomboló eseményeknek. És így terelődik rá figyelmünk a színház világának különleges csodájára... A színpadon nem csupán 315

Next