Nagy Attila: Nem lehet visszatérni. Egy színész vallomásai (Budapest, 2017)
Második felvonás - 1956
- Nem volt intermezzo. Annyi volt, hagy én nem színésznek készültem. Mire négy elemit elvégeztem, legalább 30-40 könyvem volt, rettenetesen szerettem olvasni. Amikor Apámék intézetbe adtak, a vonaton írtam egy versecskét arról, hogy egy csillagos éjszakán elhagytam jó anyám. Németországban, a kinti kószálások alatt is rengeteg verset, aforizmát, elbeszélést írtam. A batyumban életem viharaiból egész papírtömegeket hoztam haza. Nagy titoknak tartom, a meghurcoltatás kit tesz tönkre ezen a világon, és kit kovácsol erőssé. Az önálló elhatározások készségét a németországi meghurcoltatások nevelték föl bennem. Kint én a háborús összeomlások közepette a Valahol Európában-gyerekek életét éltem. Tizenhat éves koromban Miskolcon, Bihari Sanyival* együtt már tagja voltam a fiatal írók észak-magyarországi csoportjának.- Az indulásod ezek szerint inkább irodalmi.- Az irodalomhoz kötődtem, és ez determinálta az egész színészi pályámat. Amikor véletlenül belekóstoltam a színészetbe, mert a műkedvelő csoportban valaki megbetegedett, úgy éreztem, hogy ez nekem kézenfekvőbb műfaj, mint az írás. A színészet nem elölte, hanem kioltotta bennem az írásambíciót. Az a néhány száz cikk és más publikáció, ami a különböző folyóiratokban megjelent, halálpontosan összeegyeztethető a színészi pályámnak azokkal a periódusaival, amikor az az érdektelenség felé kezdett menni. Műsorpolitika- vagy sors-okokból... Amikor nem töltötte be az életemet, energia halmozódott fel bennem, és újra írtam ezt vagy azt. A színészi pályámat determinálta, hogy jobban érdeklődtem a szerepem mondandója, mint a sikeressége iránt. A Godot-ra várva című darab furcsa sikerétől én évtizedeken keresztül boldogabb voltam, mint A néma levente viharos sikerétől, amivel valóságosan leszakítottuk a csillagos eget. Boldog akkor voltam, amikor olyan darabban volt sikerem, amit én szellemi értelemben is fontosnak tartottam.- Ehhez először jelentkezned kellett a főiskolára.- Tizenhat éves koromban láttam először színházi előadást. Az előadás élményétől napokig úgy kóvályogtam, ahogy csak életem első * Bihari Sándor (1932-2011) József Attila-díjas költő. 159