Palasik Mária (szerk.): Nők a magyar tudományban (Budapest, 2010)
Nők a magyar tudományban. Pályaképek
Frank Melanie Frank Melánia hidrobiológus (Sopron, 1901. augusztus 28. Budapest, 1994. május 3.) A magyarországi növény- és talajélettani kutatások világhírű, iskolateremtő egyénisége Frank János Lajos és Macher Melanie gyermeke. Édesanyja után a Melanie nevet kapta (ezen a néven publikált is), a civil életben azonban a Frank Melánia nevet is használta. Selmecbányán polgárit és kétéves kereskedelmi szakiskolát végzett 1912 és 1918 között. Felsőfokú tanulmányokat nem folytatott, de a képesítés alól a földművelésügyi miniszter 1941-ben kelt rendeletével felmentést kapott. Frank Melanie pályáját 1921 és 1925 között a soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Főiskola Erdömérnöki Kara Kémia Tanszékének gyakornokaként kezdte, majd tanársegéddé nevezték ki, 1928-1929-ben a főiskola könyvtárosa volt. Ezt követően tíz éven keresztül a Főiskola Növénytani Intézetében Fehér Dániel „talajbiológiai iskolájának" lett munkatársa, ahol egyes magasabb rendű növények hő- és vízigényének vizsgálatával foglalkozott. 1938 tavasza és 1944 ősze között a főiskola és Manninger G. Adolf jószágigazgató által létesített fürgedi talajbiológiai laboratóriumot vezette, egyúttal a debreceni Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara kisújszállási Növény- és Talajélettani Kísérleti Állomásának megszervezője és vezetője, valamint 1940-től az állomás Szikkísérleti Gazdaságának is vezetője 1949-ig. 1941-1944 között az Öntözésügyi Hivatal megbízásából a Tiszafüredi Öntözőrendszer telepein végzett munkatársaival megfigyeléseket a növények vízigényével, öntözővíz-szükségletével kapcsolatban. 1949-1950-ben a Mezőgazdasági Tudományos Központ kísérletügyi főadjunktusa és a Szarvasi Öntözési Kísérleti Telep szakfelügyelője, a Növénytermesztési és Növénynemesítési Kutató Intézet Öntözési Osztályának vezetője, majd annak átalakítása után az Öntözési és Talajjavítási Kutatóintézet alapító vezetője 1950-től 1952-ig, az Öntözési és Rizstermesztési Kutatóintézet és Kísérleti Gazdaság (ÖRKI) igazgatója 1952-1957 között. 1957-től az Agrártudományi Egyetem, illetve a GATE Kultúrtechnikai, illetve Vízgazdálkodási és Meliorációs Intézet nyugdíjas tudományos tanácsadója. Munkássága alapján a Földművelésügyi Minisztérium főiskolai képesítését kapta 1941-ben, majd addig végzett szakmai munkájáért 1952-ben a mezőgazdasági tudományok kandidátusa címet nyerte el. Címzetes egyetemi tanárként rendszeresen tartott előadásokat a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. 256 Nők a magyar tudományban