Papp István: A népi kollégiumi mozgalom története 1944-ig. Népi tehetségek gondozása, vagy tudatos elitnevelési kísérlet? - Politikatörténeti füzetek (Budapest, 2008)
A Györffy-kollégisták társadalmi háttere és politikai eszmevilága
„Ki emlékszik ma a kerékpáros apostolra, aki egyik héten az ország északi részén, a Tisza mellett bukkant föl kerékpárjával, és gazdakörben, egy barátja kertjében, hol éppen lehetett, tanította a fiatal gazdákat kertészetre, gyümölcstermesztésre, s a másik héten már Baranyában folytatta ugyanezt a munkát. Akinek Nürnberg utcai műterem-lakásán annyi mozgalmi munkásember és annyi fiatal gazda kapott egy életre szóló eligazítást."84 Somogyi Imre elsősorban szervező ember volt - aki sokat segített a kollégistáknak pesterzsébeti népfőiskolájuk megszervezésében -, nem pedig irodalmár. Ezért írónak csupán nagy jóindulattal lehetett nevezni, bármennyire kedvelték is egyébként. A válaszadók két olyan személyt is megjelöltek, akik akkor már nem éltek: Györffy Istvánt és Móricz Zsigmondot. A tagság egy részének még lehettek személyes emlékei a két mesterről, és a feltétlen tisztelet jelenként többször is megkoszorúzták sírjukat. Hozzájuk hasonlóan négy szavazatot kaptak a népi mozgalom erősen jobbra tolódott képviselői - akik épp ezért aligha számíthattak túl nagy respektusra a kollégiumon belül Kodolányi János és Erdélyi József. Szintén négyen említették meg József Attila nevét, ami azért is figyelemre méltó, mert vele még a legidősebb kollégisták sem találkozhattak, ráadásul életének csupán egy rövid szakaszában vállalt szerepet a népi mozgalom előzményének tekinthető Bartha Miklós Társaságban.85 Szellemi nagysága előtt azonban tisztelettel fejet hajtottak a fiatalok: az 1942 februárjában a Vigadóban rendezett József Attila-matinén a tagság háromnegyede részt vett.86 A továbbiakban már eléggé szóródtak a válaszok: három-három kollégista jelölte meg a földkérdésről sokat cikkező Kerék Mihályt és a népi mozgalom által is a maga ősének vallott Ady Endrét. Ketten azt felelték, hogy egyetlen írót sem ismernek, aki iránymutatást adhatna a jövőre nézve. Egy válaszadó a szocialista írókat említette, ezen feltehetően a népi írókat értette, de az is lehet, hogy a munkásírók 84 Sípos, 1981. 66. Több alkalommal vitt magával kollégistákat országjárásaira, egy ilyen alkalmat örökített meg V. Nagy Lukács. Közli Kardos, 1978. 265. 85 Borbándi, 1983.121-123. 86 Naposkönyv, 1942. február 8., Dankó Imre bejegyzése. 290