Pogány Mária: A „fényes szelek” fényében és árnyékában. Kardos László 1918-1980 (Budapest, 2005)

Epreserdő utca 32. (József Attila lakótelep), 1963-1980

Epreserdő utca 32. (József Attila-lakótelep) 1963-1980 TUDOMÁNYOS MUNKÁSSÁG, II. NÉKOSZ-VÁLLALKOZÁS, BAKONYCSERNYE, NAZARÉNUSOK Az egykori Mária Valéria-telep helyén 1960 táján kezdték építeni a fő­város József Attiláról elnevezett lakótelepét. Akkor még nem tudtuk, hogy ott lesz az új otthonunk. Annyira nem, hogy amikor Kardos Lász­ló 1963. március 29-én este fél 9 órakor elhagyta a Gyűjtőt, csak az édes­anyja újpesti házában tudta meghúzni magát egy cseppnyi szobában. A Semmelweis utcai lakását egy volt Nékosz-pedagógus nehéz helyzet­ben lévő tanítványa, visszaélve a segítőkész jóakarattal, megszerezte ma­gának. Szekér Gyula, egykori Györffy-kollégista, nehézipari miniszter volt az első, aki Kardost szabadulása után megkereste, és felajánlotta a segítségét. Két egzisztenciális kérdésben kellett sürgős megoldást talál­ni: a lakáskérdésben és az állásügyben. Az elsőben Szekér Gyula diszk­rét jóakaratával indulhatott útjára a lakáskérvény. Egy idő után azon­ban közölte: ő, sajnos, kevés az ügyhöz, a megoldáshoz politikai bizott­sági tagra van szükség. Ismét Somogyi Miklósnál jelentkezett Kardos, aki fogadta őt, és megígérte, hogy támogatja. Talán-talán egy kis lelki­­ismeret-furdalás is közrejátszott abban, hogy készségesen vállalkozott a beavatkozásra. 1963 novemberében Kardos László 45. születésnapját már az új otthonban tudtuk megünnepelni. Addig azonban történt valami, ami mindkettőnk életében változást okozott. 1963. június 20-án házasságot kötöttünk, s ezzel hivatalos rangra emeltük 1955 óta tartó kapcsolatunkat. 1955 őszén különös körülmények között ismerkedtünk meg. Ma­gam öt éve áhítoztam az egyetemre, néprajz szakra. Egy, a kollégiumi mozgalomból ismert házaspár, Csulak Ervin és felesége, nekem is ked­ves ismerősöm, sőt barátom lévén, hosszabb nyafogásomra egy nap az­80

Next