Salamon Mihály: Keresztény voltam Európában. Pesti riportregény a nyilas időkből, 1944–1945 (Budapest, 2016)
A regényben előforduló fontosabb személyek rövid életrajzai
Salamon Mose (?-Izrael, 1955) Zilah főrabbija. A Kasztner-vonat utasaként Bergen-Belsenbe deportálták, majd onnan Svájcba távozott. Később Izraelben telepedett le. Sándor, I. (Karagyorgyevics Sándor) (Cetinje, 1888. december 16.— Marseille, 1934. október 9.) 1921-től a szerbek, horvátok, szlovénok királya, majd 1929-től Jugoszlávia első királya. 1934-ben horvát usztasák által elkövetett merényletben halt meg Marseille-ben. Scheiber Sándor (Bp., 1913. július 9.-Bp., 1985. március 3.) rabbi, nyelvész, irodalomtörténész, a neológ zsidóság egyik kiemelkedő alakja. 1938-ban avatták rabbivá. 1941 és 1944 között Dunaföldvár főrabbija. A német megszállás után Budapesten keres védelmet, és vészeli át az üldöztetést. A második világháború után a budapesti Rabbiképző Intézet újjászervezésének legjelentősebb támogatója, 1950 és 1985 között annak igazgatója. A nyelvtudományok doktora, a debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a szegedi József Attila Tudományegyetem címzetes egyetemi tanára. Schönfeld József (Tiszapéterfalva, 1884. december 4.-?) középiskoláit a budapesti Rabbiképző Gimnáziumában, jogi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte. 1903-ban többekkel együtt megalapította a cionista egyetemi hallgatókat tömörítő Makkabea egyesületet, amelynek elnöke is lett. A Magyar Cionista Szövetség Országos Intéző Bizottságának egyik tagja. A Zsidó Szemle szerkesztője, Herzl Tivadar Judenstaat című művének fordítója. Serédi Jusztinián (Szapucsek György) (Deáki, 1884. április 23.— Esztergom, 1945. március 29.) bencés szerzetes, egyházjogász, 1927- től Magyarország hercegprímása, a felsőház és a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. Elsősorban keresztény zsidók üldözése ellen szólalt fel, de nem volt hajlandó egyesített tiltakozásra a bevett felekezetek vezetőivel. 282