Sipos András: A jövő Budapestje 1930-1960. Városfejlesztési programok és rendezési tervek - Budapest (Budapest, 2011)
3. "A szocialista Magyarország szocialista típusú fővárosa" - Budapest általános rendezési terve, 1949-1956
A városszerkezet gerincét alkotó kivezető főútvonalak (Váci út, Kerepesi út, Üllői út, Kacsóh Pongrác út) mentén 7500 lakást tartottak elhelyezhetőnek. Új lakótelepekre 14 400 lakást szántak, ebből legnagyobb „szűz területi" fejlesztés az Üllői úti egykori Mária Valéria-telep helyére és mögöttes területére tervezett 5000 lakásos telep. A Sztálin (Árpád) híd pesti hídfőjénél 1500, óbudai hídfőjénél, nagyobb arányú szanálással, 5000 lakást terveztek létesíteni, programba vették a Víziváros szanálását is. Foghíjbeépítésekkel mintegy 2500 lakás jött volna létre, családiház-építési akciók céljára pedig Ferenc-hegyen és a Budaörsi út mentén, az Őrmezőn jelöltek ki területet. A szakértői testület több tagja ezt a programot túlságosan elaprózottnak tartotta, mivel hosszabb idő alatt sem biztosítja a súlypontként kezelt területek új városképének teljes kialakítását. Perényi Imre például azt szorgalmazta, hogy az építkezéseket a „munkáskerületekbe" vezető főútvonalak mentén elnyújtva kellene koncentrálni: „Ezeknek a sugarútoknak a beépítését úgy tartanám helyesnek, hogy ne azok mélységében, hanem hosszában menjen a beépítés. így megtörténik, hogy tíz év alatt a három legfontosabb sugárút összeköti Budapest szépen kiépített központi együtteseit a perifériák lakott területeivel. Moszkvában körülbelül öt sugárútra mentünk rá [...] a Nagykorúitól kezdődően egészen a külterületek központjáig ki kell húzni a beépítéseket ott, ahol erősebb foghíjak vannak,"367 Többen minősítették a „könnyebb ellenállás" irányának a Mária Valéria-telep üres területének igénybevételét, amelyet Heim Ernő, a terv készítője így magyarázott: „Azon a terven, ahol először ütemeztük be ezt a munkát, a Valéria-telepet nem vettük fel, csak az Üllői utat. így kijött összesen 32 000 lakás. Nekünk tehát még 18 000 lakást valahol produkálnunk kellett. Felmerült most már az a kérdés, hogy hol helyezzük el ezeket a lakásokat? A legkisebb ellenállás irányában nem akarunk haladni, de nem akarunk menni a szanálás felé sem. Nekünk tehát ezeket a területeket pótolnunk kellett. Próbáltuk minimális szanálással bevonni a munkatervbe Újpestet, Rákospalotát, Csepelt és Kőbányát, de minél jobban próbáltuk a lakásépítést ezek felé a pontok felé koncentrálni, annál nagyobb mértékben vetődött fel a szanálás kérdése - vagyis ez olyan nagymértékű bontással járt volna, hogy majdnem ugyanannyit kellett volna bontani, mint amennyi lakást építünk. Ezen a részen körülbelül 8000 lakás építése válik lehetővé; ez azt jelenti, hogy [mintha] a belső körúttól mennénk a határig az Üllői úti szegély beépítésével,"368 Preisich Gábor szerint az 50 000 lakásos program ilyen elosztása lehetővé teszi, hogy ebben az időszakban „két nagyobb szocialista városnegyed"369 alakuljon ki: az egyik Óbuda központjában átépítéssel, a másik a volt Mária Valéria-telepen, előzetes kötöttségek nélkül, szabad koncepció szerint. (19. kép.) 367 Konz. Biz. jkv. 1952. június 19. 17. ш Uo. 1952. június 19. 26.; A területen 1957-től épült ki a József Attila lakótelep. Változó beépítési terveiről lásd Körner-Nagy: Az európai és a magyar telepszerű lakásépítés..., 215-216.; a Mária Valéria-telep felszámolása mint a „városrehabilitáció"-kérdéshez lásd Nagy-Csere Áron: Nyomortelepből mintalakótelep. Szocialista városrehabilitáció vagy a szegények fegyelmezése? Korall, 40. (2010) 45-67. 369 Konz. biz. jkv. 1952. június 19., 30. 149