Sipos András: A jövő Budapestje 1930-1960. Városfejlesztési programok és rendezési tervek - Budapest (Budapest, 2011)
3. "A szocialista Magyarország szocialista típusú fővárosa" - Budapest általános rendezési terve, 1949-1956
tartozik, a főváros szempontjából elsősorban kertgazdasági, üdülési jelentőségük шп."426 Az 1955-ös ÁRT-ben ez az álláspont ugyancsak markáns megfogalmazást nyert: ,,[a terv] a fejlődés természetes irányába eső peremkerületeket a város magjával határozottan összekapcsolja, de határozottan elválasztja azokat a külső lakóterületeket, amelyek akár elhelyezkedésük, akár a városmagtól való távolságuk folytán erre nem alkalmasak." Az említett települések mellett idesorolták Rákospalota, Cinkota külső részeit, Pestlőrinc keleti részét, Csepel-Királyerdőt és Pesthidegkutat.427 Míg az 1952. évi elképzelések az ART első „végrehajtási üteme" legfőbb feladatának lakásépítés szempontjából a „munkáslakta kerületek" központjainak és az oda vezető főútvonalaknak az átépítését tekintették, az „új szakasz" politikája jegyében megindított tömeges lakásépítés során, 1954-től egyértelműen és ténylegesen a lakótelepek kerültek előtérbe: minél többet, a lehető leggyorsabban, a lehető legkisebb befektetéssel és a lehető legkevesebb bontással akartak előállítani. Mindez óhatatlanul a régi Budapest külső kerületeinek a városközponthoz közeli beépítetlen, közművekkel és közlekedéssel ellátott vagy viszonylag csekély beruházással ellátható területeire helyezte az építési program súlypontját, noha kisebb lakótelepek számára a peremvárosokban is kijelöltek néhány helyszínt (Újpesten, Kispesten, Rákospalotán, Pesterzsébeten a Gubacsi hídfőnél, Albertfalván, később Csepel-Csillagtelepen). Az 1953-1956 közötti időszak legnagyobb lakótelep-beruházásai azonban még jórészt illeszkedtek a külterületi főútvonal menti, reprezentatív helyen történő beépítés koncepciójához is. A méreteiben legnagyobb egységet а XIV. kerület Kerepesi út és Nagy Lajos király útja menti építkezés jelentette, amely egyben megalapozta az Örs vezér tere későbbi városrészközpont szerepét (22. kép). 1955-1956-ban kezdődtek meg az Üllői út X. kerületi, a Mária Valéria-teleppel szembeni oldalán (Száva utca-Zágrábi utca-Somfa utca) álló házcsoport, а XIII. kerületben a Rákos-patak mentén, a korábban épült Béke utcai lakótelep folytatását képező Fiastyúk utcai lakótelep (23. kép), valamint Budán a lágymányosi lakótelep kivitelezési munkálatai. Nagyban folyt а IX. kerületi Mária Valéria-telep helyére szánt „szocialista városrész" - a leendő József Attila lakótelep - és az Árpád híd pesti hídfőjének tervezése.428 (24. kép.) A várostervezők bírálták a lakótelep-építkezés ilyen fokú egyeduralmát, rámutatva, hogy azt a magas járulékos költségek (közmű, közintézmények, parkosítás) nem feltétlenül teszik minden esetben gazdaságosabbá, és szorgalmazták, hogy a belterületi foghíjbeépítések, sőt bizonyos fokig a szanálással járó belterületi építkezések is kapjanak helyet a programban.429 A korabeli lakótelepek egymást követő tervváltozatai az építészeti-városépítészeti szemlélet és gondolkodásmód újabb fordulatának érlelődését jelezték. 426 MOL M-KS 276. fond 53/105. ő. e. Politikai Bizottság, 1952. augusztus 28. 427 BFL IV.1420.p. Budapest általános rendezési terve. Terviratok. [1955.] I. 52-53. 428 Az időszak építési helyszíneiről lásd Fabó Beáta: A külső kerületek..., 160-166.; Kocsis János Balázs: Lakáspolitika Budapesten..., 104-116.; az 1948-1959. között épült lakótelepek felsorolása uo. 117. 429 BFL XXXV.95.d. 257. ő. e. Tanulmány a budapesti lakásépítés szükségleteiről és lehetőségeiről, 1954. október 13. 168