Sipos Balázs: Média és demokrácia Magyarországon. A politikai média jelenkor-története - 20 év után (Budapest, 2010)
III. A plurális média és az intézményi-politikai rendszerváltozás
E döntést segítette, hogy a tulajdonosok jelentős külföldi cégek voltak, többek között olyanok, amelyek a német kormány támogatását is élvezték. így az Országgyűlés másik öt pártja megelégedett azzal: a 12 megyei lap eladásából létrehozott József Attila Alapítványba kurátorokat delegálhatott. A jótékonysági és kulturális célú szervezet 1994-ig működött e többpárti szisztéma szerint. * Az újságíró-társadalomban nem történt éles és tömeges váltás a rendszerváltozás időszakában. Még 1992-ben is az újságírók csak 10%-avolt 30 évesnél fiatalabb, noha 1990— 1991-ben számottevő fiatalítást hajtott végre mindegyik országos napilap. 1989 előtt jelentős szamizdatsajtó sem alakult ki Magyarországon, ellentétben Lengyelországgal, így onnan sem lehetett volna a „cserét” végrehajtani. Ezzel is magyarázható, hogy egy-két sikeresen (részben vagy egészében önerőből) átalakult lap szerkesztői-vezetői hoszszú évekig, akár másfél évtizedig sem változtak. (Közöttük gyakran voltak komolyabb tudósítói múlttal rendelkező külpolitikai újságírók, akik testközelből figyelték és ismerték a „nyugati” demokratikus médiaviszonyokat.) Részben ezzel a folytonossággal magyarázható, hogy az 1990-es évtizedben ugyanúgy a publicisztika és más, a véleményműfajokhoz tartozó írások voltak hangsúlyosak a lapokban, mint 1989/90 előtt. Ennek egy másik oka az az értelmiségi elvárás és elgondolás volt, hogy „végre” beleszólhatnak a politikai döntésekbe. Szintén a kontinuitás az oka, hogy a sikeres médiavállalkozók és -vezetők közül sokan 1989 előtti kapcsolati és pénztőkéjüket felhasználva éppen 1989—1990-ben alapoz-93