Standeisky Éva: Demokrácia negyvenötben (Budapest, 2015)
Idei és megvalósulás - Közerkölcs és közmagatartás
134 DEMOKRÁCIA NEGYVENÖTBEN A szó karrierje 1945-ben ívelt fel. A politikusok, az írók, újságírók a meghaladandó múltbéli rendszert és annak túlélő képviselőit értették reakción. A múlttal való leszámolás és a demokrácia megvalósíthatósága végzetesen összefonódott a reakció megítélésével. A „reakció” és a „reakciós” mindenekelőtt politikai fegyverként és ideológiai harci eszközként funkcionált. A Szociáldemokrata Párt 1945 előtti múltjáról beszámoló kiadványának A reakció ellen címet adta. A koalíció legkisebb pártjának, a parasztpártnak is megvolt a maga reakcióértelmezése: alapvetően kapitalizmusellenességet jelentett. A párt elnöke, Veres Péter szerint „reakció az, ha valaki munka nélkül akar a föld jövedelméből élni [...] a régi rend nem más, mint reakció”. Aki a „nép ellen cselekszik”, reakciós.195 Némi zavart okozott, hogy nem lehetett világosan látni, hogy a reakció valós veszély-e, vagy csupán bunkó, az ellenfél legyőzését szolgáló politikai fegyver. A reakció 1945-ben elsősorban a letűnt világot szimbolizálta. Történeti megközelítésben az ellenforradalmi rendszer (Bethlen István, Gömbös Gyula, Teleki Pál és mások) éppen úgy benne foglaltatott, mint a nyilasuralom (Szálasi Ferenc); ideológiai megközelítésből pedig kapitalizmusellenességet és polgárellenességet jelentett. Mindkét értelmezésnek voltak a jelenbe nyúló következményei: a reakciós jelzővel a polgári értékrend őrzőit, valamint a kormánykoalíció vélt és valós belső és külső ellenfeleit lehetett diszkreditálni. A reakció a rossz szinonimája lett. Boldizsár Iván parasztpárti újságíró szerint a magyar fasizmus csak a hajtás - a gyökér a reakció. „A reakció: az urak Magyarországa. [...] Ha a reakciót vádoljuk, vádoljuk azt a magyar »úri« közvéleményt, amely belső száműzetésbe küldte a magyar írókat, börtönbüntetést mért a falukutatókra és öngyilkosságig hajszolta József Attilát” - írta hatásvadász demagógiával.196 „A reakció leselkedik. Nem az újságrém, a plakátszólam, és nem is az, amelyik néhány minden hájjal megkent politikus klikk-főnök taktikázásában van, hanem az a valóságos reakció, amely esetleg a csalódott tömegek keserűségében, konok maradiságában, bizalmatlanságában, hitetlenségében mutatkozik meg” - fejtegette a Világban Veres Péter.197 „Bárha az utóbbi időben - úgy általában - a világ nagyobb részében diadalmasan ütötte fel fejét és hatalomhoz jutott a reakció, mindenhol voltak legalább szellemileg megművelt és tettre kész csoportok - nálunk majdnem a két kezén számlálhatná meg az ember azokat, akik immunisak maradtak a koreszmével szemben, s a meddő passzivitás helyett hasznos cselekvésbe lendültek” - írta ugyanebben a lapban Kassák Lajos.198 A reakció kifejezést leginkább a legaktívabb párt, a Magyar Kommunista Párt használta. A veszélyes szófegyver segítette ellenségei felszámolásában, szövetsége-195 Mi hát a „reakció”? Szabad Szó, 1945. július 11. 196 A méltóságos urak íróasztala. Szabad Szó. 1945. április 29. 197 Demokrácia és becsület. 1945. május 16. 198 Demokrácia - vagy demokrácia? 1945. június 17.