Standeisky Éva: Demokrácia negyvenötben (Budapest, 2015)

Két demokrata közszereplő - Kovács Imre

KÉT DEMOKRATA KÖZSZEREPLŐ 2x3 csak fokozatosan ismerte fel, hogy a kommunista párt ürügyként használja azt centralizációs elképzelései megvalósításához. Aktív politikai tevékenységgel eltöl­tött két év kellett ahhoz, hogy ráébredjen: csapdahelyzetbe került, amiért szenve­délyes demokráciahite, jóhiszeműsége és tapasztalatlansága miatt részben maga is felelőssé tehető. A csapdából kikecmergett, politikusi karrierje azonban megtört, véget ért. , ÍS4S rilss 8 41. évfsipn, 34. ma Ära 80 finer S z a b a d S z é A NEEÍZETI PABASZTPÁHT KÖZPONTI NAPILAPJA Béke a Ouna-völgyében Irta: Kovács Imre Af>£5orff Eamlnyen vé­­gigvwt rajtunk. Ktf­­zép-Eu répában Ma­gyarország szenvedett a le*;, főbbet. Bukarest ép, Becs alig rengálódott nu*, Prá fát taláa már el sem éri a áborá hulláma: Budapest nagryeu esusyáu néz ki. A fővárosok oagyjából az or «zájgak helyzetét is vissza tükrözik. ílotuáuiábaa. úgy moadják. akik onnan jön­nek, bőséé vaa. Ausztriá­ban nem oairy a pusstulás, Csekezlovákia kifoeztatlan: Magyarország, ha számba, vesszük vagyonát, értékeit, jó, ba egybarmadát meg mentettnek tudhatjuk. Igaz. tőlünk délre a szerbek, északra a ieniryelek még többet sseavédték, de akik láttái Belgrádot vagy Var­sót, a budapestinél nagyobb pusztulást aeni eadegetaek. Keményen végigyert raj­tunk a háború. ■ váltjuk be; megérdemeltük! A letűnt rendszer bfinős, felelőtlen. népellwies politi­kája miatt Magyarország rosszul belyeziedeii. nem oda állt a nagy küzdelem­ben, ahova kellett volna, eszteleniil a fasizmust vá­lasztotta, pártelta, ■ alig alig tudott utat találni a másik oldalra, a Szövetsé­ges Hatalmakhoz. A bűnös politikát nem helyeselte a nép! Az egymást váltó kor­mányok nt« a nép érde­kejt képviselték, nem voltak kontaktusban a magyarság­gal: a rendszerek örök tör­­vúnyssei őségével már csak magukban jelentették a nemzetet, legfeljebb még azokkal, akiket érdekközös­ségükbe ventak vagy von­hattak, e hiába tartották fenn az alkotmányos politi­ka látszatát, hiába díszítet­ték az államot a demokrá­cia kellékeivel, valójában oeztálydiktatúrát gyakorol tnk. az ári osztályok politi­káját csinálták. Ez a politi­ka elszakadt a valóságos nemzettől, a felayemuló pa­rasztoktól c* munkásoktól, légüres térben manővere­zett, hintázott; miadeanéi jobban bizsayítja tökéletes izoláltságát az októberi fegyvereztínet, melynek a kormányzó azért nem tu­dott érvényt szerenni, mert politikájának, n szegedi gondolatnak nem volt tö­­msirbiv.Ua: araikor raslr­zctőkkoT, g b'a nem is tudta ezt megfelelő módon monetálni, mégis csak té­nyező volt, különben noiu lehetne ma demokratikus országot építeni, A háború ezt a nemzetet. ■ munkás­ságot és parasztságot is erő­sen sújtotta, vérben, könny­ben és verítékben többet ál. dozott, mint azok. akik ki­sajátították maguknak a nemzetet, s ma. ba nem is kiábrándultén, de minden esetre tudatosabban látja helyzetét, 6zerepét. Ez s nemzet építi az új demokra tikus országot, de nem elég­szik meg azzal, hogy bent az országban minden úgy történjék, ahogy azt a pa­rasztság és a munkásság érdeke követeli, abban is új<ft akar. hogy ez az or «Zág hogyan helyezkedjék cl Európában. , Európa legmozgalmasabb táján élünk. Uraink, akár románok, akár szlovákok, akár szerbek vagy magyarok voltak, a múltban a maguk politiká­ját éo neai a népük politi­káját esiaálták. A sok 8»e- SMceapás, ellenségeskedés, harc ennek volt a következ­ménye. Jé politikának bizo­nyult ez a saját szempont­jukból, mert mindig elterel­te a legégetőbb belső kérdé­sekről a figyelmet. Elég volt hazafias, irredenta jel­szavakat hangoztatni, s a soviniszta mámorban kiél­hették magukat a magló vesztett tömegek, A Ba*T gyűlölködés vi­­£\ harfelhoi alatt bélé.* ssácidékok is meghú­zódtak. Számtalanszor tett kísérletet a haladó magyar érteimieég arra. hogy utat találjon a szomszéd népek értelmiségéhez. Kapcsolatot találtak néha a parasztok és a Bűxmkásek is: próbáltak rendezni a Duna-völgyóben élő népsk viszonyát. Du­nának, Oltunk egy a hangja — írta Ady, s Rendezni végre kötőt dolgainkat — követelte József Attila. A visszhang nem maradt ol: felismerte minden nép e történél asi tájon, hogy kö­zös a sor*, és valóba« ren­desni kell közös do! esi okát. De a föléjük feszülő hurok megakadályozta a közele­dést a hermetikusan elzárt épek a propaganda gyű­' tikáva!, amelyik nem hagy­ta nyugvásra jutni a szom­szédság kérdését béke« ren­dezését. Szakítottunk a har­mincmillió é* húszmillió magyar ábrándjával, szakí­tottunk a burkoltan integer oélzatú szeutistváni gondo­lattal és szakítottunk a tör­ténelmi elvvel is. Fikciók helyett a valóság számít: mi a történelem folyatná« sohasem tudtuk teljesen ki tölteni a Kárpát-medencét, nincs tehát jogunk a Kár­pátok gerincén futó határ­hoz, az idegen népek beke­belezéséhez. Higgadtan, fe­gyelmezetten, lelkiismerete­sen megvizsgáltuk magun­kat. a múltúnkat, bűnein­ket, illúzióinkat ós hibáin­kat. s megállapítottuk, hogy kis nemzet vagyunk, tíz-tizenkét milliót szám­láló nép, amelyik *e«n en gedheti meg magának a nagyhatalmi ábrándok csal­fa illúzióját, túlságosan is költségéé luksznsát Lemon­dottunk a történelmi elv­ről, elfogadjuk, hogy az ál­lam fedje az etnikumot, azt a területet, amelyiken a nép é-L Ennek az elvnek a be­tartásához ragaszkodunk. Nincs, nem is lehetne köve­telni valónk a románokon, a szerbeken, és a szlováko­kon: ragaszkodunk a de­mokrácia elvi és erkölcsi tanításaihoz, lemondotfutiS a sovinizmusról, ugyanezt kérjük a szomszéd népek töl is. A demokrácia nagyszerű érzésében oldódjanak fel el­lentéteink, egyszer már őszintén, hátsó gondolatok nélkül közeledjünk egymás­hoz a rendezzük közös dol­gainkat. A soviniszta politika nem egyeztethető össze a demokráciával. A ma­gyarság is sokat szenvedett ebben a háborúban, meg­­bűnhödött a múltért, éppen úgy áldozata lett a felelőt­len német imperializmas­­nuk, niin t a csehszlovák, jugoszláv vagy a romáo nép, s ha nem is tudta azt az ellenállást produkálni, amire ezek egyike vagy másika büszke lehet, békét szándékával megérdemli, hogy egyenlő elbánásban részesüljön. « ae kerüljön hátrányosabb helyzetbe, mart elkeseredett. vagy reakciós törekvéseket idéz­hetne fel, meggondolatlao cselekedetekre veretne a mellőzöttség, az igazságta­lanság. A magyar állam a trianoni határok mögé vo­nult vissea, e határokon túl zárt településben, zárt töm­bökben is ólnek magyarok, e e marrarok sorsának el­bírálásánál csakis a dn mokrácia. nem pedig a so­vTaTszfapoTltlka *tp napon fjaí tegyenek az irányadók. S gondoljunk arra is. hogy ezek a magyarok nein te­hetnek arról, nem felelősek azért, amit a megszédült ve­zetők tettek, e magyarok­nak nagy többsége kész a békére, az együttműködésre, őszinte« bele akarnak és bele is fognak illeszkedni Közép-Eorópa demokrati­kus rendjébe. A béke rová­sára menne, ha ezt a szán* dékukat megértéssel nem Tennék figyelembe! Most, amikor a történe­lem folyamán először nyílik alkalom és le­hetőség a dimavölgyi népek békéjének megterem té*é re, fontos, hogy minden nép t: reel zen, Íelkiisnaeretesím efektess« politikájának alapelveit, nehogy disszo­­ndnt hangok megzavarják az együttműködést. Ismé­teljük: a demokrácia össze­egyeztethetetlen a sovinisz­ta politikával, a sovinizmus a 8 imperializmus egyik korcs megnyilatkozó*«; főt* ■iája, s mint ilyennek, a megbékélést kereső Dura­­völgyébe» nine« helye. Bé­kébe» akarunk élni a szom­széd népekkel: reméljük, ezt a törekvésünket nse»*rt>k én segítik, támogatjik az­zal. hogy ők ie a békés éle­tet akarták! Már csak at némát GÜenálSási csoport harcol Csehországban általános sztrájk tárt ki ELÄclaJczyk moszkvai meghívásának politikai ielontéságe A MAI HELYZET Több »tini egymillió né­met katona adta meg ma­gát Üsstaknyugat-S éme.tor­­sedgban, Dibdában és Hol­landiában Montgomery tá­bornagynak, mint Eisen­­hoxrer tábornok helyettesé­nek. Külpolitikailag sem lehet _ ennél fontonahh műt. említeni, hogy a katonai küldöttség, amelyet Friede­­bura vezér te* gern agy. a nőmet haditengerészet fő­­parancsnoka. Döaitz utóda vehetett, csak az í>tak­­nyugat-Nómetonuágban el­lenálló három német had-Dinia és Hollandia már telje« felszabadulásukat ünnepük. Dániában az Angliába emi­grált Buhl volt miniszter­elnök alakitolta meg X. Keresztély király megbízá­sából a kormányt, amely a svéd rádió közlése szerint a különböző politikai pár­tok és a din felszabadító mozralmak tagjaiból fog

Next