Szegvári Katalin: Tíz védőbeszéd. Ügyvédportrék – peres ügyek (Budapest, 2019)
Nehéz-Posony Márton
nehéz-Posony márton „Én a tárgyalóteremben lubickolok. Nekem ma már az a természetes életközegem. Ez persze addig tart, amíg a bíróságok függetlensége garantált.” Álmodott arról is, hogy színész, filmrendező lesz. Volt újságíró is, de végül ügyvéd lett, édesapja nyomdokain haladva. Pedig nem könnyű egy legenda emlékével együtt élni, de neki sikerült. Ma is azt képviseli, amit otthonról hozott, a maga színes stílusával, elhivatottságával, nyugalmával, határozottságával. „Kiszámítható és tartós törvények nélkül jogállam nem működtethető. Mert ha a törvényhozás túl esetleges, és nem mindennap ugyanúgy igazítja el az állampolgárt, akkor hitelét veszti" – fogalmazta meg 1992 októberében az édesapa. Írásait Macerás jogállam címmel válogatta kötetbe. Cikkei, tanul mányai, köztük a Jogtörténeti tanulmány a zsidókérdésről című, közéletünk fontos és bátor vitairatai voltak. Nehéz-Posony István, az iskolateremtő ügyvéd, publicista, a Független Jogászfórum egyik alapítója 58 éves korában halt meg. A Népszabadság nekrológjának utolsó mondata így szól: „A stafétabotot fia, Márton veszi át.” Tevékenységét ismerve, valóban tovább vitte az apai örökséget, ahogy húga, Kata is. Mind a ketten a szólás- és sajtószabadság, az emberi jogok, a személyiségi jogok elkötelezett képviselői. Ha Mártonnal beszélget az ember, azt érezheti, hogy ez az ember őszintén figyel rá. Laza, könnyed, jól kommunikál, ám az általa képviselt ügyeket halálosan komolyan veszi. Sosem tesz lakatot a szájára. A Facebookon nem cicákat, kutyákat posztol (a kutyákat csak lájkolja), hanem a politikával kapcsolatos véleményét képviseli, markánsan. Többnyire nagy türelemmel száll vitába azokkal, akik netán nem értenek egyet vele. Elegánsan reagál az őt ért nemtelen politikai támadásokra.