Varga Lajos: Garami Ernő. Politikai életrajz (Budapest, 1996)
1919 tragikus márciusában Garami nemcsak miniszteri posztjától vált meg, hanem a proletárdiktatúrával is szembefordult. Önkéntes emigrációba vonult, majd augusztustól újra itthon fáradozott kétségbeesetten azon, hogy minél több megmaradjon 1918 demokráciájából. A fehérterror elől 1919 késő őszén Bécsbe menekült, s tíz évig tartó emigrációs munkásságának homlokterében mindvégig a magyar demokrácia és a modern európai gondolat állt. Hazatérése után bár az 1930. szeptember 1-jei tömegtüntetés nélküle elképzelhetetlen lett volna - nem találta meg helyét a pártban, szembefordult az SZDP vezetőségének politikájával, és az 1931-1934 közötti, immáron harmadik emigrációban teljesen egyedül maradt. A vezérkedési hajlammal nem rendelkező, a szónoklat helyett az írást választó, a két évtizeden át a Népszavát irányító Garami viharos politikai pályáját a szerző monográfiájában a szociáldemokrácia és a teljes kor történetének egészébe ágyazva, hatalmas forrásanyag megmozgatásával mutatja be. Hősének személyiségét a közölt archív fotóanyag is igyekszik közelebb hozni az olvasókhoz. BUDAPEST