Vitányi Iván: A szociáldemokrácia jövőképe. Alapértékek (Budapest, 1997)

I. fejezet. Az érték fogalma

területe a valóság, a másiké az eszmény, az egyik tudománya az ontológia, a másiké a deontológia vagy axiológia (értékelmélet). (Böhm a századforduló táján neves képviselője volt az értékfilozó­fiának. Ezért írhatta egyik tanítványa és méltatója, Bartók György, hogy az értékről való gondolkodást a világ minden nép­ének a magyaroktól kell majd tanulnia.) Santayana az emocioná­lis tudatot jelölte meg az érték forrásául. William James szerint a valóság értéke attól a perspektívától függ, amelybe beleállítják. Husserl felfogásában a valóban létezőnek „csak a magam intencionalitásának korrelátumaként... van jelentősége”. Max ScHELERnél az érték az akarat, a cselekvés és az erkölcs a priori adott mértéke. Sartre a hiányban látja az érték eredetét, azt te­kintjük értéknek, ami még nem valósult meg, de meg szeretnénk valósítani. Ezért az érték felhívó jellegű imperativus. Nicolai Hartmann szerint az ember céltevékeny lény, cselekvése a jövő fe­lé irányul, az értékek abban különböznek a lételvektől, hogy légy ént fejeznek ki. Az érték szociológiai fogalma A szociológiában ma használatos értékfogalom volta­képpen a szó filozófiai értelmezéséből ered, annak az empirikus kutatásokra is használható változata. Kö­zös bennük, hogy mindkettő a jövőt, a célt, az irá­nyultságot hangsúlyozza. A szociológiában közelebb­ről a norma, a beállítódás, az attitűd, az orientációs bázis, a cselekvés iránya értelmében használják. A fogalmat voltaképpen Max Weber plántálta át a szociológiába. Szigorúan szét kívánta választani az empíriát, a tények megálla­pítását és az értékelést, innen álláspontja a tudomány „értékmen­tességéről”. Az értékeszmék jelenléte ugyanis empirikusan min­den emberi cselekvésben megtalálható, de érvényességük nem igazolható empíriával. Az „empíria felett érvényesülnek”. Állás­pontja tehát ebben WiNDELBANDéval és Nicolai HARTMANNéval azo­nos. Dürkheim ritkán használja az érték szót, helyette ugyanab-15

Next