Vitányi Iván: A szociáldemokrácia jövőképe. Alapértékek (Budapest, 1997)
I. fejezet. Az érték fogalma
területe a valóság, a másiké az eszmény, az egyik tudománya az ontológia, a másiké a deontológia vagy axiológia (értékelmélet). (Böhm a századforduló táján neves képviselője volt az értékfilozófiának. Ezért írhatta egyik tanítványa és méltatója, Bartók György, hogy az értékről való gondolkodást a világ minden népének a magyaroktól kell majd tanulnia.) Santayana az emocionális tudatot jelölte meg az érték forrásául. William James szerint a valóság értéke attól a perspektívától függ, amelybe beleállítják. Husserl felfogásában a valóban létezőnek „csak a magam intencionalitásának korrelátumaként... van jelentősége”. Max ScHELERnél az érték az akarat, a cselekvés és az erkölcs a priori adott mértéke. Sartre a hiányban látja az érték eredetét, azt tekintjük értéknek, ami még nem valósult meg, de meg szeretnénk valósítani. Ezért az érték felhívó jellegű imperativus. Nicolai Hartmann szerint az ember céltevékeny lény, cselekvése a jövő felé irányul, az értékek abban különböznek a lételvektől, hogy légy ént fejeznek ki. Az érték szociológiai fogalma A szociológiában ma használatos értékfogalom voltaképpen a szó filozófiai értelmezéséből ered, annak az empirikus kutatásokra is használható változata. Közös bennük, hogy mindkettő a jövőt, a célt, az irányultságot hangsúlyozza. A szociológiában közelebbről a norma, a beállítódás, az attitűd, az orientációs bázis, a cselekvés iránya értelmében használják. A fogalmat voltaképpen Max Weber plántálta át a szociológiába. Szigorúan szét kívánta választani az empíriát, a tények megállapítását és az értékelést, innen álláspontja a tudomány „értékmentességéről”. Az értékeszmék jelenléte ugyanis empirikusan minden emberi cselekvésben megtalálható, de érvényességük nem igazolható empíriával. Az „empíria felett érvényesülnek”. Álláspontja tehát ebben WiNDELBANDéval és Nicolai HARTMANNéval azonos. Dürkheim ritkán használja az érték szót, helyette ugyanab-15