Vitányi Iván: Új társadalom - új szemlélet. Kísérlet az emberi világ új jellemzőinek kritikai elemzésére (Budapest, 2007)
Jó ideje vagyok már politikus, ez a szerep és hivatás formálja gondolkodásomat. Számomra Vitányi Iván - egész habitusa és munkája okán - elsősorban „az” értelmiségi a közéletben. Ma a világban általában, de Magyarországon különösképpen nagy probléma, hogy az értelmiségi világlátás és a közéleti, politikai szerepvállalás végzetesen szétcsúszott. Nem az a baj, hogy ezek a szerepek sajátos értékeikkel, szabályaikkal és tevékenységi módozataikkal elkülönültek egymástól, hanem hogy csökkentek a kapcsolódási pontok, az érintkezési felületek a két szerep között. Nem tudom, mi lesz ennek a folyamatnak a vége, lesz-e megoldása ennek a feszítő problémának. Mert azt látnunk kell, hogy a politikusnak szüksége van az értelmiségi elmélyültségére, független véleményére és tudására, az értelmiségi számára pedig hasznos lehet, ha megismeri a mindennapok dilemmáit, az összetett döntési és hatásmechanizmusokat, a politikusi tudáskészletet. Hiszek abban, hogy a két szerep egymást erősíti, reményt ad számomra, hogy Iván képes e két szerep sikeres egyesítésére, hiszen nemcsak érti a politika világát meghatározó, számtalan tényező egymásra hatását, de politikai megnyilvánulásait is mindig azok az értékek vezérlik, amelyek értelmiségiként, szociológusként is mérvadók számára. És ez fordítva is igaz. Vitányi Iván szociológiai munkáiban, ahogy e jelen kötetben is, mindig ott munkál a valóság megértésének szenvedélye, s a megértett valóság a politikai cselekvésnek is vezérfonala lehet. * Vitányi Iván tudományos életművének egyik kiemelkedő és összegző darabját tartjuk most kezünkben. Könyvének kiinduló tézise alapvető jelentőségű: egy radikális változásokkal, átalakulásokkal terhelt korban élünk ma, amelynek megértése egyszerre hatalmas kihívás és lehetőség. Ahhoz azonban, hogy ezt az átalakuló világot valahogy megragadhassuk, új fogalmakra, megközelítésekre, elméletekre van szükség. Amennyire tudom, a szociológusok közül sokan, egyre többen osztják ezt a véleményt. Ami Vitányi Iván alapvetését egyedivé teszi, az a reneszánsz ember elegánsan sokszínű megközelítése. A kötetet olvasva egy sokszoros szintézis élményében lehet részünk. Egyrészt a kortárs szociológiai irodalom, Beck, Giddens, Castells és mások munkái szervülnek az európai filozófiai hagyomány nagyjaiéval, olyanokkal, mint Arisztotelész, Descartes, Kant és Marx, valamint a magyar szellemi élet legjobbjaiéval, Babits Mihállyal és József Attilával, Karácsony Sándorral vagy Hamvas Bélával. Mindeközben az olvasónak soha nincs olyan érzése, hogy e hivatkozások öncélúak - ellenkezőleg: egy művelt ember sokszínű tudása révén jobban megérthetünk olyan viszonyokat, amelyekről már máshol is olvashattunk. VI