Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába (Osiris tankönyvek, 2006)
17. fejezet. Deviáns viselkedés
pesség 4,5 százalékára. Mindenképpen veszélyeztetettnek kell tekinteni ezenkívül a 35 ezer állami gondozottat, mert számos vizsgálat kimutatta, hogy az állami gondozásból való távozáskor, a felnőttkor küszöbén ezek a gyerekek igen nehéz helyzetbe kerülnek. Továbbá, mivel a veszélyeztetettség ténye csak az óvodában és még inkább az általános iskolában jut az előbb említett intézmények tudomására, illetve sokszor egyáltalán nem válik ismertté, a ténylegesen veszélyeztetettek aránya elérheti egy-egy fiatal nemzedéknek lényegesen nagyobb részét, talán egytizedét is. Ezeknél a gyermekeknél legalábbis az átlagosnál sokkal nagyobb valószínűséggel fordulhat elő később, a fiatalkor későbbi szakaszában, majd a felnőttkorban valamilyenfajta deviáns viselkedés. A magyarországi empirikus devianciakutatások azt is kimutatták, hogy az alkoholisták szülei között, és még inkább a baráti-munkatársi környezetben gyakran vannak olyanok, akik maguk is nagy mennyiségben és gyakran ittak. Vannak adatok az öngyilkosságok családi halmozódásáról is. A legismertebb példa: Teleki László, Teleki Pál és Teleki Géza: mindhárman öngyilkosság következtében hunytak el, Teleki Pál utalt is távolabbi rokonának, Teleki Lászlónak öngyilkosságára, mint bizonyos esetekben követendő példára. Hasonló példamechanizmusok minden valószínűség szerint érvényesülnek sok átlagos helyzetű magyar családban is. A magyar társadalom egészének vagy legalábbis nagy többségének kultúrájában is ki lehet mutatni olyan normákat és értékeket, valamint nemzeti példaképeket, amelyek elsősorban a mértéktelen ivást és az öngyilkosságot, esetleg a depressziót is „támogatják”, bizonyos helyzetekben elfogadható, sőt követendő viselkedésként mutatják be. Elég arra utalnunk, hogy a XIX. és XX. században hány, mindenki által nagyra becsült politikus és alkotó művész vetett véget életének (Széchenyi István, József Attila stb.). így az öngyilkossághoz többé-kevésbé kimondottan a hősiesség képzete kapcsolódik. Az önkéntes halál azonban a munkásság és parasztság kultúrájában - a környezetben megismert példák hatására - szintén elfogadható bizonyos helyzetekben, sőt talán követendő megoldásként szerepel (Kézdi 1995; Zonda 1995). Feltételezhetjük tehát, hogy a „meghívott halál” a magyar társadalom kultúrájában a szorongástól való menekülés lehetséges htjaként jelenik meg. Az ivás még inkább elfogadott, sőt kötelező viselkedés a társadalomban. Az iskolákban elsajátított kultúra is elkerülhetetlenül közvetíti. Példaképpen említhetjük a Bordalt első számú nemzeti operánkban, a Bánk bán ban, vagy az Egri csillagok filmváltozatát (Dobó István lerészegedése). Szinte teljesen elterjedt a magyar társadalomban az a norma is, hogy az élet nagy fordulópontjait, mint az érettségi, a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése, a bevonulás és leszerelés, mértéktelen ivással illik megünnepelni. Inkább csak hipotézisszerűen lehet azt megfogalmazni, hogy a magyar kultúrában elterjedt viselkedési minta a kétségbeesés, a helyzet reménytelenségének hangsúlyozása, a problémák megoldásáról való lemondás. Az öngyilkosság esetében a makrokulturális hatásokra utal az a tény, hogy az öngyilkosság „megyei térképe”, vagyis a megyék öngyilkossági arányszámai közötti különbségek szinte teljesen változatlanok, amióta öngyilkossági adataink vannak: az öngyilkossági arányszám a századforduló óta a déli és délkeleti alföldi megyékben (Bács-Kiskun, Csongrád, Szolnok, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár) a legmagasabb, és onnan távolodva MAGYARORSZÁGI HELYZET ♦ 623