Arany Zsuzsa: Kosztolányi Dezső élete (2017)
„FÖL A FEJET, MOVISZTER, SURSUM CORDA, FÖL A SZÍVET” (1922-1929) - Csak élni és dolgozni
Csak élni és dolgozni * 377 ismétlése; de ez mást is bizonyít: hogy tétlen és lusta. [...] Érdemes lenne egyszer ennyi-sokat nyilvánosan is elmondani Adyról - vagy másvalakiről - mert az ifjú, a »modem« magyar irodalomnak közös hibája ez a hígság, ez a hanyagság, lazaság; folyton komoly tanulmányt, tartalmasságot hangoztatnak — és minden komolyságra, minden tanulmányra lusták — ez az igaz szó: lusták.”666 A Nyugat szerkesztője és Kosztolányi között Gellért Oszkár próbált közvetíteni (sőt Osvát is akart közölni egy cikket, hogy mentse a helyzetet), akinek Babits megírta, esze ágában sem volt egykori barátját hiénának nevezni. Fölajánlotta az érdemi vita lehetőségét is, illetve lejegyzett egy közlésre szánt nyilatkozatot.667 Az esetnek köze volt a Nyugat akkori belső feszültségeihez is: Babits és Osvát között megromlott a viszony, s mindketten külön utakat kerestek, előbbi még új lap alapításában is gondolkodott. Babits végül visszavonulót fújt - nem jelentette meg nyilatkozatát -, csak egy személyes találkozót kért Kosztolányitól, Gellért közvetítése révén. Miután az író erre nem volt hajlandó, most a Nyugat szerkesztője sértődött meg. Bár Kosztolányi 1929 decemberében még figyelmébe ajánlotta Füst Milánt, és meleg baráti sorokkal búcsúzott levelében („Feleséged kezét csókolom, téged pedig minden ellentéteken túl változatlan szeretettel, nagyrabecsüléssel üdvözöl igaz híved és barátod”),668 egykori szoros kapcsolatuk végleg megromlott. Nemcsak ars poeticáikban és prózai írásaikban vitáztak egymással, hanem a fiatal irodalom képviselői közül is látványosan másokat támogattak: míg Babits Illyés Gyulát és Erdélyi Józsefet, Kosztolányi József Attilát. Az író Móriczban is csalódott, különösen az előzmények fényében: „Móricz Zsiga Fazekas Baba előtt olvasta el a cikkemet. Rácsapott az asztalra, mosolyogva kiáltott föl: »Csakhogy akadt egy bátor ember, aki ezt is megírta...« (Fazekas Baba telefonálta ezt Gellértnek.) Aztán megírta cikkét: sajnált... (Én nem sajnálom őt, hogy nem tudja kívülről Mallarmét és Browningot, mint én.)”669 Móricz a Pesti Naplónak adott nyilatkozatában - amit Füst „piszkos cikknek” nevezett - elsősorban személyes elkötelezettségét hangsúlyozta, megjegyezvén: „végtelenül sajnálom Kosztolányit, mert valami belső gátlás megakadályozza abban, hogy Adytól azt kapja, amit mi kaptunk, [...] az elragadtatás boldogító érzését.”670 Nyilatkozatában utal az elszakított területek fiatalságára is, akik számára Ady költészete valóságos erőforrást jelent, sőt új magyar hitvallást hoz létre, segítvén a történelmi válság földolgozását. Fenyő Miksa ugyancsak elfordult Kosztolányitól, sőt radikálisan véget vetett barátságuknak, az Adyt támadó gesztust pedig a Nyugatból való kiiratkozásként értelmezte. Kosztolányi ellenben épp a folyóiratban tervezett válaszolni a támadásokra, s amikor Babits ezt - Gellért közvetítésével — elutasította, az író azt vetette ellen, hogy Fenyő is a folyóiratban szólhatott hozzá a kérdéshez.671 „Hogy Adyt a Nyugatban meg kell védeni, pláne ilyen előkelő helyről jött támadás ellen, az ki nem mondottan dogma volt, még ha a védelemmel olyan író jelentkezett volna is, kit lazább kötelékek fűztek a Nyugathoz és Adyhoz, mint engem” - emlékezett vissza Fenyő.672 Érvelését azzal a tézissel indította, miszerint Ady zsenije megkérdőjelezhetetlen, az erről való vita pedig a legképtelenebb gondolat. Egyetért Kosztolányival abban, hogy Ady hívei vallásos szektát alkotnak, mert minden lángész vallásalapító, s ezeket a híveket semmilyen kritika nem fogja eltántorítani meg-