Ármeán Otília - Odorics Ferenc (szerk.): Határon (deKON-KÖNYVek, 2002)

Páll Zita: Transzközép - irányzatosság és/vagy pozíciókeresés?

elsőnek a kibővített/finomított újraírása. Hogy csak né­hány példát említsek: a Séta szövegszerűen is ismétlődik a második kötetben, az Én egy virág vagyok (2) átíródik, így lesz belőle In Aesthetica, és többek között a Judit és a villamos szövegre látszik majd apropózni A találkozás elkerülhetetlen indító Judit-ciklusa. József Attila nevének említése nem látszik megkerülhetőnek az Orbán János Dénes lírájának hagyománykezeléséről folyó beszéd terében. Az irodalom egyik legfontosabb kánonképző funkciója az intertextuális eljárásokban ragadható meg, melyek során az „élő” iroda­lom jelenvalóvá tesz adott hagyományszegmentumot. „Az intertextuális kánonalkotás terén ma pl. a magyar lírában alighanem József Attila »jelenléte« a legfontosabb tényező: szinte minden irodalmi folyóiratszámban találkozni lehet József Attila-parafrázisokkal” - mutat rá Kulcsár-Szabó Zoltán48, aki ebből azt a következtetést vonja le, hogy az irodalom ebben az esetben erősebbnek bizonyult a társa­dalmi-politikai vonatkozású tényezőknél, hiszen rend­szerváltás után közvetlenül joggal lehetett tartani az elő­ző politikai rendszer ideológiája által kisajátított és kano­nizált költőnek a politikai-irodalmi közvélemény általi „antikánonba” sorolásától. József Attila költészetének szélsőséges ideológiáktól mentes, politikai rendszerek ál­tal nem kisajátítható része tagadhatatlanul nagy hatással volt az utána létrejövő magyar lírára, szinte megkerülhe­tetlen hagyománnyá vált egy időre, mely sokak - köztük O. J. D. - számára valamiképpen „az Apa neve”-ként (hata­lom, törvény, autoritás) kezdett el funkcionálni. Az Apa ne­vének létmódja azonban minden esetben a fiú szembefor­dulását vonja maga után: a fiú egy idő után kasztrálni igyekszik annak hatalmát, hogy ő maga vehesse át azt, s egyúttal megszabaduljon ezáltal az Apa neve jelentette au­toritás folytonos, frusztráló érzékelésétől. A kortárs költők­nek József Attila felé való majdhogynem kényszeres oda­­fordulását akár ennek a lázadásnak az irodalmon belüli megnyilvánulásaként is értelmezhetjük - másrészt ezen odafordulás okainak vizsgálatakor az intertextuális univer-303

Next