B. Szabó János - Sudár Balázs (szerk.): Honfoglalás (Nemzet és emlékezet, 2018)
III. A honfoglalás emlékezete - Képzőművészet
burgok ausztriai hatalmát, a XVIII. században pedig a teljes széteséstől mentette meg a birodalmat. Stabil támasza tehát a monarchiának. Kijár neki, hogy ha jogait megsértik, az igazságos uralkodó helyreállítsa azokat. Ezért kapott helyet a szobrok között II. Lipót. S itt megint csak az ideologikus mondandónak rendelődik alá az alkotás. Mária Terézia valóban történelmi formátumú személyiség volt, s az ábrázolt históriai helyzet sem maradt el tőle jelentőségében. Mindez nem mondható el II. Lipótról, aki alig másfél esztendeig (1790—1792) ült a trónon, így ideje sem igen maradt a nagyszabású tettekre, az államszervezői munkára. Öt csak és kizárólag azért helyezték ide, mert uralma alatt történt meg - legalábbis formálisan - annak a magyar rendi alkotmánynak az újbóli elismerése, amit elődje, II. József (Mária Terézia fia) semmibe vett. II. József nem koronáztatta meg magát, mert nem akart cselekedeteiről számot adni az országgyűlésnek, s a Szent Koronát is Bécsbe vitette. II. Lipót alatt a korona visszakerült Budára (ezt örökítette meg a dombormű), s ezzel akarták jelezni, hogy újból helyreállt az uralkodó és a nemzet viszonya. Megint csak azt kívánták bizonyítani, hogy bizonyos játékszabályok betartásával a Habsburgmagyar viszony a nemzeti értékek megőrzésének záloga. Egyben persze arra is utalt a mondandó, hogy a rendi alkotmányt semmibe vevő II. Józseffel szemben a nemzet — jogvédő alapon — méltóságteljes és sikeres rezisztenciára is képes. Az utolsó szobor a tábornoki egyenruhás Ferenc József, az éppen uralkodó király. Minden, a Habsburgokkal kapcsolatosan elmondott „üzenet” azért szerepelt az alkotásban, hogy az ő világát mint a beteljesült harmóniát tudják ábrázolni. A szobor alatti domborművön Ferenc József 1867-es megkoronázása látható. A felelős magyar kormány miniszterelnöke, gróf Andrássy Gyula és a hercegprímás a király fejére helyezik a Szent Koronát. Feltűnik a magyarok által olyannyira kedvelt Erzsébet királyné karcsú alakja is. Ott van a kiegyezés magyar mentora, Deák Ferenc is. Nemzet és király megbékélésének szimbóluma, a helyét megtalált Magyarország képe. A hely a Birodalom, s a mód, ahogy ott együtt lehet élni, a kiegyezés. Kompromisszum, amely - létrehozói hite szerint - biztosítja az állam területi épségét, az itt élők fejlődését, s ezzel kijelöli a magyar nemzeti érzések, aspirációk mozgásterét is. Hűség a Monarchiához és hűség a hazához: úgy gondolják, a kettő egységben valósítható csak meg. Igaz, a korabeli szemlélőben ezt a harmonikus érzést megzavarja a tábornoki egyenruhába bújtatott király kissé militáris alakja. Rossz emlékeket és érzéseket ébreszt. Arra figyelmeztet, hogy a katonai erőszak, a szabadságharc leverése, az abszolutizmus terrorja is ennek az embernek a nevéhez kötődik. No de ez elmúlt. Viszont még megmaradhat egy elsuhanó kellemetlen gondolat: a helyreállított alkotmányosságban is kizárólagosan az uralkodó rendelkezik a hadsereggel. (Persze nehéz is lett volna Ferenc Józsefet másként bemutatni, mivelhogy az egyenruha volt rendszeres munkaruházata.) Egyszóval: mi van, ha még sincs minden rendben, s nem ez a létező világok legjobbika? Nos, pontosan ezt a kételyt kellett eloszlatni, azaz olyan történelemképet kialakítani, amely a múlt dicsőségével vonja be a jelent; a megkérdőjelezhetetlen folytonosság és beteljesülés képzetét adja. Ha kicsit összegezve végigtekintjük az Ezredévi Emlékmű szándékolt mondandóját, akkor a nemzetkarakterológia és a politikai tartalom sajátos, történelembe ágyazott együttesét kapjuk. A magyarok öntudatosak, harciasak, lovagiasak, nagy feladatok elvégzésére képesek, hősiesen küzdenek magukért s másokért, jogaik védelmében áldozatokra készek, a kultúra értékei elől nem zárkóznak el, s ha királyaik tiszteletben tartják szokásaikat és törvényeiket, akkor messzemenően számíthatnak a magyarságra. Nemzetünk tehát lojális. Kereszténysége nem egyszerűen az Európához tartozást fejezi ki, hanem elkötelezettséget jelent: a keresztény értékek védelmét és az értük való küzdelmet. Magyarságunk kiteljesítése a Habsburg-birodalom keretei között is lehetséges, mi több: így következhet csak be igazán. Államunk és nemzetünk a kereszténységgel, a lojalitással, a Habsburg-monarchiához való kötődéssel 596 A honfoglalás emlékezete