B. Szabó János szerk.: Mohács (Nemzet és emlékezet, 2006)
I. Források
Szülejmán szultán két győzelmi jelentése A boldogult Szülejmán szultán Őfelsége császári fethnáméjának1 másolata, melyet a mohácsi győzelem után a birodalom kormányzóihoz küldött Mivel az isteni kinyilatkoztatásban és szent parancsban világosan meg van írva, hogy a bálványimádó hitetlenek ellen harcolni kell: dicső őseimnek kegyes szokásuk volt megszerezni a jutalmat a hitetlenek ellen indított hadjáratokban. Az én fejedelmi személyemnek is mindenkor segítője volt az isten kegyelme, s világhódító királyi zászlóimat győzelem és diadal kísérte. Ennélfogva az adományok osztogatójának zsámolya elébe borultam, s ez igék értelmében: „mikor vállalatba kezdetek, Allahba helyezzétek bizalmatokat”, az isteni véghetetlen kegyelembe és a próféták fejedelmének, Mohammed Musztafának csodatevő hatalmába vetettem bizalmamat, amikor megihletve e vers értelmétől: „Allah szereti azokat, akik küzdenek az ő ösvényén, mintha szilárd épület volnának”, és engedelmeskedve e parancsnak: „Küzdjetek a hitért vagyonotokkal és életetekkel, mert semmi sem előnyösebb ennél reátok nézve” - azon célból, hogy mind a két világon megjutalmazott és jó hírnevű legyek: elhatároztam magamat a szent háborúra, s győzelmes fejedelmi hadjáratom kantárszárát a feslett életű hitetlen nemzetek közül éppen a szerencsétlen magyarok felé irányoztam - akik a két világ urának prófétái küldetését tagadják, s e tévelygésükben nem ismerik az üdvösségre vezető utat -, minthogy ezeknek országa határos az iszlám területével. Istenben bízva tehát, kibontottam győzelmes zászlóimat, s míg a zúgó tengerhez hasonló sereggel és páncélos csapatokkal egymás után hagytam hátra a távoli állomásokat: addig a bátorság várának tigrise, a vitézség erődjének leopárdja, a vallásos buzgalmú hős, a győzelem versenyterének Ruszteme, Ibrahim pasa nagyvezír és ruméliai beglerbég, a ruméliai hadosztálynak ellenségvadászó hőseivel, legmagasabb parancsom szerint, egy állomással előttem járt. Mikor a Belgrád vára előtt folyó Száva vizén császári parancsom értelmében épített erős és szilárd hídon a csillagok számával vetekedő hadsereg átkelt a Szerémszigetre, s a mezők és hegyek, halmok és dombok táborhelyekké változtak: nyomában én is szerencsésen megérkeztem a harc oroszlánjaival, a vallás és birodalom épületének fenntartóival, a dicsőség alapjainak lerakóival, Musztafa pasa és Ajász pasa vezíreimmel, Behrám pasa anatóliai beglerbéggel, többi udvari szolgámmal és az anatóliai vitézekkel együtt, s a nevezett szigetet szerencséltettem zászlóimmal. Minthogy a hitetlen magyarságnak erős várai közül való Varadin vára - mely falainak erősségéről és alapjának szilárdságáról híresedett el, s melynek bástyái belenyúlnak az égbe, tornyai a csillagokat érik, belseje pedig a hitetlen rossz szellemek tanyája - akadálykő volt a szent hadjárat országútján, a nevezett nagyvezír visszavonhatatlan parancsom értelmében elindult elfoglalására és megsemmisítésére. A vár bánja [Tömöri] azt hivén, hogy valamennyire is ellenállhat a megszámlálhatatlan csillagok sokaságával vetekedő óriási seregnek, a vár előtt nagyszámú nyomorult csapattal várakozott. De mikor a zúgó tengerhez hasonló páncélos vitézek támadásának híre fülébe jutott, nem mert helyén maradni, hanem átkelt a Dunán, s a túlsó parton rendezte seregét, és ágyúütegeket állított fel azon célból, hogy hajóim útját elvágja. Eközben a felséges isten segélyével a víz hátán is megérkezvén mintegy 800 hajó, bátor harcosokkal megrakva, a vár vízen és szárazon körül volt véve hajókkal és sátorokkal. Mintha e szózat hangzott volna az igazhivők fülébe: „Harcoljatok azok ellen, akik vonakodnak hinni Allahban és az utolsó ítéletben” - a nagyvezír a hit harcosainak nagyszámú csapatával szárazon a vár külvárosa ellen, hajóim pedig a vízen intéztek támadást a hitetlenek ágyúi és sáncai ellen. Az oroszlántámadású és tigriskörmű vitézek, a leopárdként rohanó hősök szűkké tevén a világot a gyauroknak, a felséges isten segélyével elfoglalták a külvárost, s a benne talált dögöket a szikrát szóró kardok áldozataivá tették. Hajóim pedig szünet nélkül szórván a golyókat a villámhatású és mennydörgéshangú ágyúkból, az átkozott gyaurokat agyonkövezték a lélekölő kőgolyókkal, megsemmisítették ütegeiket, és szétszórták hadrendjüket. Az 202 Források