Balla Bálint (szerk.): Sztálinizmus és desztálinizáció Magyarországon. Felszámoltuk-e a szovjet rendszert? Politikai tanulmányok (1990)
Szira Tamás: A sztálinizmus gazdasági formációi
állnak a szocializmus bármilyen nem jelszószerűen megfogalmazott - jellemzőitől. A sztálinizmus ezeket maga gazdasági és társadalmi kívánalmainak alárendelten hozta létre - mondhatni a maga képére és hasonlatosságára - a gyakorlati szükségből kreálva „erényt”. Szokása szerint ez után „ideologizálta meg” a maga doktrinérepigon módján, bőven adagolva hozzá a marxizáló frazeológiát. 3. De hát hogyan tovább? A ma szocialistája — akikhez magamat is sorolom - már kritikusan tekint a marxi nézetrendszerre, tételeit nem kezeli dogmaként. Objektiven elemzi korának társadalmi-gazdasági mozgásformáit s népben-nemzetben gondolkodva azt kutatja, milyen politika szolgálhatja leginkább az össznépi érdekeket; - tiszteletben tartva a demokrácia játékszabályait.* Tudja, hogy a tőkés kizsákmányolásnak is van határa: saját jól felfogott érdeke a tőkések összességének, hogy legyen kinek eladni a termelt javakat. S ha a jövedelmek a fiziológiai létminimum határán mozognak, éppenhogy fedezve a lakosság „bővített újratermelésének” költségeit, ez korlátokat szab a gazdasági növekedésnek, következésképpen a realizálható profitnak is. De látja a pártállam totalitáriussá válásának veszélyeit is, mely nemcsak az emberek mindennapjait üresíti ki, a kultúrát teszi sivárrá, és teszi a félelmet állandó vendéggé, hanem az emberi lét anyagi alapjának, a termelésnek hatékonyságát, kultúráját is aláássa. Elutasítja a „tiszta” tőkés termelési mozgásformákat, mivel látja, hogy a „láthatatlan kéz” nem képes megvalósítani a József Attila által vizionált „gyönyörű képességünket, a rendet” és nem óv meg a jövedelemalakulás szélsőségeitől sem. Márpedig, ha a szegényebbek mind szegényebbek, a gazdagabbak mind gazdagabbak lesznek, az óhatatlanul forradalmasodáshoz vezet, a maga tisztító-pusztító viharaival. Inkább preferálja a „fontolva haladó” reformokat, a változás követelményeihez való tudatos alkalmazkodást; - azt, hogy ne fékezzük a fejlődést, hanem mintegy elébe menve, előmozdítsuk az új mozgásformák létrejöttét. Eszményképe a piacra épülő, de a tudatos állami irányítást sem nélkülöző gazdaság, mely nem von el több jövedelmet, mint amennyi a közösségi feladatok okszerű ellátásához, illetőleg a társadalmi preferenciák megvalósításához szükséges; — állami döntéseket egyfajta demokratikus parlamentarizmus keretei között hozottnak tételezve. A társadalom preferenciái közé elsősorban illesztve a szolidaritást mindazokkal, akik szociális segítségnyújtásra szorulnak. Elismeri a profitmotívumot a termelésben, de teret enged nonprofit tevékenységeknek is mindazokon a területeken, ahol a profitmotívum gátlástalan érvényesítése a közjó kárára lehetne. Ilyenek a közművek, az egészségügyi ellátás, az iskolaügy, a kultúra, stb. Nem vitatja, hogy anyagi érdekeltség nélkül visszaesnek a teljesítmények, s akár a profitszerzés túlzott korlátozása, akár a realizált profit jelentős részének elvonása visszaveti a termelés hatékonyságát; - mint ahogyan az is, ha a jövedelmek általá- * *Ma, amikor már világossá vált, hogy a sztálini modell legfeljebb a lózungok szintjén mutat hasonlóságot a marxi hagyományokon nyugvó szocializmusképpel és szöges ellentétben áll az európai baloldal hagyományaival is, alig érthetők azok a belterjes viták, melyeket megszállón moszkoviták folytattak a magyar hagyományokra építő értelmiségiekkel a 40-es évek végén, s amelyben a vesztesek persze csak ez utóbbiak lehettek. A dolog anatómiáját máig ható érvénnyel írja le Aesopus „Lupus et agnus” című ismert fabulája. Nemcsak a hírhedt Bibó versus Lukács vitára gondolok in, hanem a többi értelmiségi-egyetemi körökben zajló polémiára is. Ezek mindaddig folytak, míg a „szocializmus” fölényét vitató, annak orosz történelmi gyökereit firtató egyetemi tanárokat, hallgatókat és más értelmiségieket, tudósokat ki nem iktatták a tudományos és közéletből; - nem kevés esetben a szó szorosan ven fizikai értelmében is. 149