Bart István: Világirodalom és könyvkiadás a Kádár-korszakban (2002)
Fordításpolitika a gyakorlatban - A lefordítandó művek kiválasztása
gári művészet túlnyomóan tragikus emberszemléletével, távlattalanságával, illetve dekadens pesszimizmusával szemben.”187 Mire azonban az idézett tanulmány megjelent, a világirodalmi könyvkiadásban kultúrpolitikai fordulattal felérő, jelképes jelentőségű esemény történt: az 1963-as, Prága közelében megrendezett liblicei nemzetközi Kafka-konferencia nyomán, tehát mintegy a nemzetközi marxista irodalomtudomány „hivatalosnak” tekinthető jóváhagyásával, 1964-ben magyarul is megjelentél kastély. Ezzel megkezdődött a modern hagyomány „nem realista” részének a befogadása. Az Elméleti Munkaközösség tanulmánya, mely végtére is a szocialista realizmusról szól, mindazonáltal szintén nem zárkózhatott el bizonyos engedményektől: „Kafka műve esztétikailag az intenzív totalitás alapján, világnézetileg az imperialista atmoszférának való maradéktalan alárendeltsége miatt határolható és határolandó el a realizmustól.. . Ettől teljesen független annak elismerése, hogy bizonyos tudatállapotot Kafka nagy művészi intenzitással fejezett ki, s hogy ilyen értelemben értéket is képvisel. ”188 A modern hagyomány „nem realista” része befogadásának, lefordításának és megjelentetésének előkészítésében - ideológiai megalapozásában közvetlenül a „realizmusvita” játszotta a legfontosabb szerepet.189 Ámde a szocializmus szellemi világában, ahol a legelvontabb elméleti kérdésnek is nemcsak ideológiai súlya volt, de akár politikai konzekvenciái is lehettek, természetesen a világirodalmi kánon - és következésképp a fordításpolitika - átalakítása sem lehetett egyszerűen irodalmi vagy könyvkiadási kérdés. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ekkor már - a gazdasági reform előkészítésének szakaszában - nem egy nyelven beszél a kultúrpolitika sem, hanem egymással ellentétes tendenciák érvényesülnek benne egyidejűleg. Miközben a gazdasági reform előszele ideológiai olvadást indít meg, Szirmai István, az 1965-ös „ideológiai irányelvek” előadója „eszmei offenzívát” hirdet a visszaszigorítás jegyében. A párhuzamos kultúrpolitikai folyamatok indítékait természetesen a politika belső ellentéteiben 187 Az MSZMP KB PB mellett működő Kulturális Elméleti Munkaközösség a szocialista realizmusról, 1965. (Vass 1968, 197) 188 Uo. 185. o. 189 „...a dekadens irodalom nem a maga egészében elvetendő, értéktelen, mert formaújításai viszonylagos értékeket hordozhatnak, felhasználhatók egy realista szintézisben.” (Béládi 1981, 263) 115