Bart István: Világirodalom és könyvkiadás a Kádár-korszakban (2002)
Fordításpolitika a gyakorlatban - A könyvkiadás
a szovjet értelmiség körében. „Az 1956 őszén keletkezett lapok közül egy élte túl eredeti funkciójával és többé-kevésbé eredeti szellemiségével a forradalom leverését, a Nagyvilág. A Nagyvilág első száma 1956 októberében hat-hét, addig Magyarországról kitiltott nagy író és költő szerepeltetésével robbant be a magyar szellemi életbe. ...1957 áprilisában már újra megjelent, és folytatta, amit októberben elkezdett. 1957 tavaszától a hatvanas évek közepéig a Nagyvilágnak szinte minden száma esemény volt, minden száma behozott valami újat és fontosat a magyar irodalmi, szellemi életbe. ”83 Első főszerkesztője Kolozsvári Grandpierre Emil volt, de 1957-es újraindulásától - ami az „irodalmi konszolidáció” fontos eseménye volt, annál is inkább, mivel szinte egybeesett az írószövetség feloszlatásával már a kommunista költő és műfordító, Gereblyés László84 jegyezte a lapot, aki „azok közé tartozott, akik az első perctől kezdve a hatalom pártján álltak az írók ’ellenforradalmi egységfrontjával’ szemben.”85 1960 januárjában vette át tőle a folyóiratot Kardos László irodalomtörténész és műfordító, majd 1974-től a szintén irodalomtörténész Kéry László lett a főszerkesztő, 1992-ben bekövetkezett haláláig. Az ő kettejük nevéhez fűződik a folyóirat nagy korszaka, amely a 80-as évek elejéig tartott, jóllehet egyikük sem játszott olyan fontos szerepet a kultúrpolitikában, mint például Kardos György vagy akár Domokos János, az Európa Kiadó igazgatója, akik évtizedekig töltötték be posztjukat. Ha a Nagyvilág főszerkesztőinek politikai súlya nem is volt a könyvkiadói igazgatókéhoz mérhető, de - az irodalompolitika által felállított fontossági sorrendnek megfelelően - még a magyar irodalmi lapok főszerkesztőiéhez sem, posztjuk mindazonáltal ott szerepelt a Központi Bizottság hatásköri listáján. Akárcsak a könyvkiadók, gyakorlatilag a Nagyvilág is az egész korszak során, ha nem is mindig hivatalosan, de gyakorlatilag 83 Révész 1997, 104. o. 84 ;,Gereblyés László (1904-1968) költő, műfordító. 1922-ben kereskedelmi érettségit tett Székesfehérvárott. 1923-tól banktisztviselő Budapesten, 1924-től az illegális KMP tagja. 1929-30-ban szerkesztette a Forrás című irodalmi folyóiratot. 1932-ben elbocsátották állásából, textilmunkás lett. Rendőri felügyelet alá helyezték. 1938-ban Párizsba ment; 1940-ben beállt a francia hadseregbe; német fogságba esett. 1945-ben hazatérve a Szabadság című lap munkatársa. 1946-48-ban, 1957-59-ben a Nagyvilág szerkesztője volt. 1959-62-ben a párizsi Magyar Intézet igazgatója, 1962-től újból a Nagyvilág főszerkesztője. József Attila-díjas (1956, 1967).” (Új Magyar Irodalmi Lexikon) 85 Révész 1997, 106. o. 59