Bart István: Világirodalom és könyvkiadás a Kádár-korszakban (2002)
Fordításpolitika a gyakorlatban - A lefordítandó művek kiválasztása
mellett. „A sorozatba felvett ötvenkét mű közül negyvenegy jelent meg nálunk”132 - állapítja meg egy 1971-ben készült, szinte „igazolójelentésnek” tetsző kéziratos tanulmány a szovjet-orosz irodalom magyarországi jelenlétét elemezve. A Könyvkiadási Vegyesbizottságok révén érvényesült a Goszkomizdat informális ellenőrző szerepe valamennyi szocialista ország könyvkiadása felett. A szovjet kultúrpolitika ugyanis nemcsak a teljes orosz nyelvű irodalom, és persze a teljes szovjet irodalom tekintetében tekintette magát egyedül mérvadónak a „kiadhatóság” (azaz a hivatalos kánonba való befogadhatóság) dolgában, de „fennhatóságát” igyekezett más irodalmakra is kiterjeszteni. Ugyanígy, más népi demokratikus országok is ezen a fórumon igyekeztek elismertetni a maguk belső értékrendjét a partnereikkel.133 Az NDK kultúrpoltikája ezen felül minden német nyelvű irodalom feletti ítélkezésre is igényt tartott, és a többi szocialista ország kultúrpolitikájától is elvárta volna a maga össznémet szempontjainak a tiszteletben tartását, a magyar Kiadói Főigazgatóságtól pedig azt várta, hogy erre utasítsa kiadóit, ahogy ez az NDK-ban megtörtént. Viszonzásképpen természetesen a magyar Kiadói Főigazgatóság is lehetőséget kapott, hogy beleszóljon a magyar szerzők külföldi (értsd: „népi demokratikus”) megjelenésébe.134 132 Gerencsér: i. m. 16-17. o. 133 „1981-ben Aczél meglátogatta a győri színházat, látogatása nyomán kirúgták Szikorát, és levették a műsorról Hrabal: Bambini di Prágáját. Szikora számára Aczél személyesen is megvilágította az intézkedések hátterét: a cseh kultúrattasé tiltakozott az előadás miatt Kádárnál, Kádár leszidta Aczélt és leküldte Győrbe rendet csinálni.” (Révész 1997, 270) 134 Lásd például a Kiadói Főigazgatóság Kiadói Osztálya korabeli vezetője, Tóth Gyula 1961-es Feljegyzését a Szovjetunióban tervezett orosz nyelvű József Attila-válogatásról (Tóth 1992, 66-67), illetve a cseh és szlovák kiadók 1966. évi tervében szereplő magyar kiadványokról: „A lista klasszikus irodalmi része több olyan művet tartalmaz, amit mi is szerepeltetünk aranyalap-javaslatunkban. Különösen értékesnek tarthatjuk klasszikus költőink csehszlovákiai megjelenését. Az élő irodalom művei többségükben szerepeltek ajánlólistáinkban, kivéve Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét és Déry Tibor: G. A. úr X-ben című regényét. Helyeselhetjük Fekete Gyula, Szabó Magda, Mesterházi Lajos és Darvas József itt felvett műveinek közlését. Véleményem szerint Az ötödik pecsét megjelenésének sem lehet akadálya, még ha különböző meggondolásokból a szocialista országokban való kiadását nem is javasoltuk. Természetesnek látszik az a törekvés is, melynek során Déry legújabb művét is le akarják fordítani. Németh László: Iszony című regényének kiadására hosszú idő óta készültek, Berkesi András: Játék a tisztességgel című regénye a mi ajánlólistáinkban szerepelt. A cseh és szlovák könyvkiadás magyar vonatkozású tervét jónak és elfogadhatónak tartom.” (Tóth 1992, 316-317) 86