Bednanics Gábor - Bengi László - Kulcsár Szabó Ernő - Szegedy-Maszák Mihály (szerk.): Hang és szöveg. Költészettörténeti kérdések a lírai modernségben (Osiris könyvtár - Irodalomelmélet, 2003)
Hansági Ágnes: Diszkusszió nélküli vita: néma-játék (A Klárisok-vita mint hatástörténeti paradigma)
A visszavonásnak és a visszaírásnak ez az állandó mozgása a szövegtérben, amely egyfelől biztosítja a különféle értelemlehetőségek egyidejűségét, másfelől pedig a behelyettesítések és megfordítások lehetségessége révén mindig csak a potencialitások fenntartását, de soha nem az egyértelmű választhatóságot szavatolja, tehát egy olyan poétikai konstrukciót eredményez, amelyben az én hasonlóképpen része ezeknek a mozgásoknak. Ezért válhat a Klárisok-vita hatástörténeti paradigmává: egy olyan poétikai konstrukciót ugyanis, amelyben az én csupán a textuális elrendezettség (struktúra) egy kimozdítható mozzanataként, nem pedig egy olyan fölérendelt instanciaként jelenik meg, amelyhez a versbeszéd egésze grammatikailag is hozzárendelhető; ahol a szöveg játéka az eldöntetlenségek fenntartásában, nem pedig az olvasó döntések általi egy-értelmű jelentéshez juttatásában érdekelt; ott a versbeszédet mindig egy definitiv hanghoz hozzárendelő líraértés szükségszerűen csak az anagogé retorikájával, a szöveget megkettőzve juthat értelmes szöveghez, miközben eltünteti a zavart okozó poétikai konstrukciót. Jegyzetek 1 Tímár György: A „Klárisok” és magyarázatai. Jelenkor, 1968, 1022-1032. 2 Tímár Györggyel egy időben ír a versről Török Gábor, aki később még egyszer megszólal. Két évvel korábbi Horgas Béla szövege, a vita későbbi szakaszában azonban ez az írás is fontos hivatkozási pontul szolgál, akárcsak Bori Imre vagy Németh Andor megállapításai. A polémia maga Tornai József és Tímár György véleménykülönbségéből keletkezik, amelyet először Szabolcsi Miklós zár le. Jó egy évtizeddel később kapcsolódik be például Tverdota György és N. Horváth Béla. 3Vö. N. Horváth Béla: „Egy ki márványból rak falut...’’. József Attila és a folklór. Szekszárd, 1990, Babits Kiadó, 10. 4 Vö. Szabolcsi Miklós: Még egyszer a Klárisokról. Irodalomtörténet, 1970, 902-910. Uő: „Kemény a menny". Budapest, 1992, Akadémiai, 190-200., illetve Horgas Béla: Szürrealizmus és népiség József Attila költészetében. Valóság, 1966/3, 29-37. 5 Török Gábor: A líra: logika. József Attila költői nyelve. Budapest, 1968, Magvető. 6 Tverdota György: Ihlet és eszmélet. József Attila a teremtő gondolkodás költője. Budapest, 1987, Gondolat, 303-305. Tverdota szerint ennek meggyőző bizonyítékát jelentik József Attila ekkori olvasmányai: a Magyar Nyelv 1927-es évfolyamában Solymossy Sándor névmágiáról és Zlinszky Aladárnak a névvarázsról szóló cikke, valamint Klemm Antal munkája, A finnugor 307