Bednanics Gábor - Bengi László - Kulcsár Szabó Ernő - Szegedy-Maszák Mihály (szerk.): Hang és szöveg. Költészettörténeti kérdések a lírai modernségben (Osiris könyvtár - Irodalomelmélet, 2003)
Dobos István: Az újraírt költői képek olvasásának szubjektumszemléleti implikációi
mutathatunk néhány példát a költői nyelv figuratív működést elemző kritikai szövegből. Hamar szembetűnhet, hogy József Attila leggyakrabban közönséges képzavart észlel Babits verseiben. Vegyünk egy meglehetősen enigmatikus példát annak szemléltetésére, hogyan olvassa József Attila az inkoherens költői képet. E szövegrészlet a kritika nyelvébe ágyazott trópus olvasásának talán legfontosabb retorikai mintázatát képviseli. „Ismét másutt vonatja szalad mint bárka az özönben: két jármű menetét hasonlítja össze olyképpen, hogy ügy az egyik, mint a másik szaladásáról való képzetünk végleg elenyészik.” Vajon mi húzódik meg A húszéves Nyugat ünnepére központi hasonlatának az ironikus parafrázisa mögött? A „lelkem, munkám és vonatom szalad / mint bárka az özönben, Ararat csúcsát keresve” a költői kép olvasásának klasszikus modern konvencióit érvénytelenítő értelmezésben mutatja a lírai ént kicsinyítő tükörben. Fontos, hogy világosan lássunk. Félrevezető volna azt gondolni, hogy József Attila a kortárs francia retorikákban önálló alakzatként is számon tartott inkoherens kép értelmében bírálja Babits versét. Ha nem csalódom, a klasszikus modern képalkotás nagyon is koherens logikája az, amit József Attila kifogásol, sőt elvet. Előrevetítve a vers tropológiai rendszerének itt nem részletezhető elemzéséből levonható következtetést A húszéves Nyugat ünnepére elliptikusán összevont sorainak parafrázisa voltaképpen olyan olvasásmód terméke, amely kétségbe vonja az érzékileg hozzáférhető létezők és a tudati tapasztalatformák konvergenciájának a lehetőségét. József Attila szó szerinti olvasata két közönséges jármű össze nem illő mozgásképzetét hasonlítja össze. Ez a földhözragadt referenciális értelmezés voltaképpen az eredeti Babits-kép olvasását biztosító poétikai kód felülvizsgálatára irányíthatja a figyelmünket. A kritikus ugyanis hallgatólagosan az érzékletre hivatkozva állapítja meg a kép inkoherenciáját, holott a tapasztalat számára közvetlenül aligha hozzáférhető tulajdonságokat vet öszsze. Vajon a Babits-vers végső soron nem ehhez hasonló értelmezői műveletre ösztönzi az olvasót? Kifejtett metaforikájú képrendszerének az újraalkotását mindenekelőtt az özön képzetéhez társuló bibliai konnotációk teszik lehetővé, másrészt a „Repülj 314