Belitska-Scholtz Hedvig - Rajnai Edit - Somorjai Olga szerk.: Színháztörténeti képeskönyv (Libri de libris, 2005)
Megint eszembe jutott: a színházban a legjobb színházat csinálni. Az ötlet ugyan nem új, az anekdótahős korcsmárosnak is az volt, az életére visszatekintvén, a summázása: szőlőből is lehet bort csinálni. E bölcsesség gyakran szorul ismétlésre; hamisítók mindig akadnak, s olykor újítóknak nevezik magukat. Ha profán is a hasonlat, így van ez néha a színházzal is. Nos, Marcel Achard nem vallja magát újítónak; nála a három felvonás - három felvonás, a cselekmény - cselekmény, a színház - színház. Ha a borhasonlatnál akarok maradni: ő nem hétputtonyos aszút termel (ennek a fajtának amúgyis sokáig kell érnie, amíg aszú lesz), hanem fanyar , könnyűnek tetsző, kellemes francia vörös bort, melyről szaknyelven azt mondják: itatja magát. Lehet, hogy tudományosan mindez körülményes, s mondjuk, Achard esetében úgy is megfogalmazzák olykor: ő „boulevard-színházat” csinál. S ez igaz is. Csakhogy e szónak nálunk más a jelentése. Nálunk ez pejoratív értelmezés. „Körúti színház” - régi kifejezés. Csakhogy a körúton lehet varieté is, meg a Madách Színház is. Sőt: eddig ott volt a Nemzeti is. Párizsban, mint kiderült, a kifejezésnek más jelentése van. Elsa Triolet egyszer azt mondta Anouilhról és Achard-ról, hogy ők boulevard-szerzők, „és az ilyen irodalmi értékű boulevard-színházat a magam részéről nagyon szeretem” - tette hozzá a kitűnő írónő. A közlés nem lepett meg, de örültem neki. Ha Anouilh és Achard képviselik a „boulevard” színházat, akkorán is nagyon szeretem. Ez tehát olyan színház, amely a közönséghez szól, a közönségre épít, s a boulevard-ok lakói töltik meg a nézőteret. [...] Ez tehát - színház; s a boulevard-on is lehet jó és rossz színházat csinálni, akárcsak a belvárosban vagy szűk mellékutcákban. (Demeter Imre, 1964) Azt hiszem, nincs vita köztünk a tekintetben sem, hogy a színházi műsorokban helye van bizonyos kommersz daraboknak is. Ha reálisan nézzük a közönségigényt, a színház lehetőségeit, akkor nyilvánvaló, hogy álradikális színvonal-igény lenne kimondani, hogy a kommerszet máról holnapra meg lehet szüntetni. Nem, nem lehet megszüntetni. Talán egyszer eljutunk oda, hogy nem lesz kommersz. De akkor is lesz - ha nem is a kommersszel azonos értelmű - könnyebb fajsúlyú szórakoztatás, szórakoztató darab, s ennek mindig lesz funkciója. S kommersz darabok előadása természetesen egyetlen magyar színháznál sem kerülhet centrumba. Nem is került, viszont nyilvánvaló az is, hogy kommersz darabot nemcsak nyugati ügynökségektől lehet beszerezni. Kommersz darabot tudunk mi is írni. Persze, ez azt jelenti, hogy elismerjük a szocialista kommersz létezését is. A tények makacs dolgok, és ezt mutatják, tehát tudomásul kell vennünk, akár tetszik, akár nem. (Pdndi Pál, 1966) 4. Szemes Mari mint Bestyán Kati, Zámori László mint Mikes, Káló Flórián mint Barna, Gáti Pál mint Krassó és Velenczey István mint Kartal Sós György Kati című vígjátékában. Rendező: Egri István. József Attila Színház, 1962. febr. 24. 5. Bodrogi Gyula mint Raoul Carnoy és Törőcsik Mari mint Martine BeixJacques Dévai - Nádas Gábor - Szenes Iván Potyautas című zenés vígjátékában. Rendező: Benedek Árpád. József Attila Színház, 1963. jún. 1. Bartal Ferenc felvételei. 5 Vígjáték-sikerek • 337