Bertényi Iván: Magyar címertan (2003)
Jegyzetek
♦ 132 lovag címere fehérben lefelé fordított zöld szárny volt, amelybe három vörös nyílvessző fúródott. Pechy János és Salaga Lőrinc „conestabilis” rangja a forrást közlő Karl Heinrich Schäfer nézete szerint 20-25 fős egység feletti parancsnoklást jelenthetett. - Eine Wappenurkunde deutscher Ritter in Italien. Paderborn - Schöningh, 1911, 28. p. - Ismerteti Ghyczy Pál: Turul, XXIX. évf. 1911. 87. p. 1361. december 14-én és 1362. január 9-én összesen 14 további magyar „conestabilis”, „caporalis” és rang nélküli magyar nyerte el szabadságát hasonló feltételekkel, s közülük is 13 ráfestette címerét a reversalisra (egynek nem volt címere). Dr. Lukcsics Pál: Olaszországban vitézkedő magyar lovagok jelvényei a XIV században. Turul, XLV évf. 1931.84-88. p. Radocsay Dénes gótikus címerlevelek. Művészettörténeti Értesítő, VI. évf. 1957. 271-294. p. 120 Szokás Hertul fia, Miklósban a Képes Krónika miniátorát is látni - ezt cáfolja Marosi Ernő: A 14. századi Magyarország udvari művészete és Közép- Európa. Művészet (1982) 65. p. 121 Áldásy Antal: Magyar címerkirály kinevezési oklevele. Turul, XXXIX. évf. 1925. 31. p. Kérdés: Johan Kunigsberg nevéből lehet-e a címerkirály származási helyére következtetni - amint korábban magunk is gondoltuk. A címerkönyvet is ránk hagyó „roi d’armes Hongrie” (= Magyarország címerkirály) megnevezés mögött a középkori címertani irodalmat kutató Claire Boudreau ez idáig nem talált semmilyen magyarországi vonatkozást. Bilan et perspectives sur les traités de blason et leur étude ä P aube du troisiéme millénaire. Généalogie et Héraldique. Actes du 24' Congrés international des sciences généalogique et héraldique. Besangon. Edité sous la direction de Jean Morichon. Paris, 2002, 66-67. p. 122 Összefoglalóan 1. Iván Bertényi: Quelques problémes du droit héraldique hongrois au moyenäge. Communicaciones al XV Congreso International de las Ciencias Genealogica y Heraldica. Madrid, 1983, 260-264. p. 123 ZsiO. I. 1951. 195. sz. 124 1435: Decreta Regni Hungáriáé. - Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301-1437. Collectionen manuscriptam Francisci Dőri addittamentis auxerunt commentariis notisque illustraverunt Georgius Bónis, Vera Bácskai. Budapest, 1976, 262. p. 1498: OLDl. 20492. Az oklevelet számosán idézik, de a „címeres” szó értelmének a megoldását (valószínűleg több jelentése is van) ez ideig nem sikerült megnyugtatóan megadni. 125 Idézi, de másként - a magyar nemességnek a címerviselés iránti fogékonyság hiányával - magyarázza Werbőczy e sokat emlegetett helyét. Aldásy 1923, 38. p. 126 Csorna József: A magyar heraldika korszakai, passim. Áldásy 1923, 53-59. p. 127 Dr. Hoffmann Edith: II. Ulászlónak egy ismeretlen arcképe. Turul, XLI. évf. 1927. 4-7. p. II. Lajos látható lovon, vadászat közben az 1520-i Bicskei címerben. Ábrája Nyulásziné Straub 1987, 63. p. XLVII. tábla. Vö. Hoffmann Edith ugyanott. A Mohács utáni időszakból V(arjú) E(lemér): Arczképes armális 1619-ből. Turul, XX. évf. 1902. 189-190. p.; Kanizsai Dorottya címeradománya Nyulásziné Straub 1987, 62. p. XLVI. tábla (vö. hozzá még 128. p. is). Kanizsai Dorottya mindkét férje az ország nádora volt. Ghyczy Pál: Kanizsai Dorottya címeres levele 1519-ből. Turul, XLVI. évf. 1932. 68-70. p. 128 Vö. a címer alkotóelemei kapcsán az ottani 30., 32-33-34. lábjegyzetekben mondottakkal. Jó néhány ilyen „tematikus” tanulmány született már (nagyobbrészt a Mohács utáni címereket is vizsgálatai körébe vonva). Csak példaként, tallózva: Magyar vitéz mint címerkép. Turul, VII. évf. 1889. 193. p.; Dr. Szendrei János: Magyar viseletképek czímeresleveleinken. Archeológiái Értesítő, 1891, 385—409. és 1892. 129- 150. p.; Magyari László: Madárábrázolások a török hódoltságkori címeres nemesleveleken. Aquila, LXVI. évf. 1959. 237-255. p.; Szabolcs de Vajay: La fléche dans P héraldique hongroise. Archivum Heraldicum, LXXVI. évf. 1963. 37-39. p; ugyanő: Artisanat, métiers et industrie dans P héraldique hongroise. Archivum Heraldicum, LXXIX. évf. 1965. 35-39. p; ugyanő: Le drapeau en tant que meuble héraldique dans les armoiries hongroises. Tirage a part du recueil du IF Congrés de vexillologie. Zürich, 1967, 1-11. p; ugyanő: Eléments turcs dans Phéraldique hongroise. Archivum Heraldicum, LXXXIII. évf. 1969. No 2-3. 18-24. p.; Huszár Károly: Vadászati motívumok a magyar címerekben. Az Országos Erdészeti Egyesület Erdészettörténeti Szakosztályának Közleményei, V-VII. sz. 1972, 87-104. p. 129 Áldásy 1923, 54-55. p. 130 A folyamodvány sisakkal, sisakdísszel ábrázolt hasított pajzsának 1. mezejében a jobb pajzsszéltől benyúló kar markolata fölött tartott, hegyével felfelé álló szablyát fog; 2. kék mezejében lant lebeg. A címer érdekessége, hogy az adománylevélen kifestetlenül maradt. A költő Cronicájának (1554) a címlapján más címer (a pajzsfőben vízszintes helyzetű lebegő szalagon S. T.) látható, a pajzson kívüli elemek hiányzanak. (S. T. = nyilván Sebastianus de Thynod) OL. R64. V R.: Tinódi Sebestyén ármálisa. Turul, XIX. évf. 1901. 197. p. Sch(önherr) Gyula: Tinódi Sebestyén címeres nemeslevele. Turul, XX. évf. 1902. 93. p. A folyamodvány ábráját közli Nyulásziné Straub 1987, 9. p. A címer: Nyulásziné dr. Straub 2001,242. p. 592. ábra. 131 Csorna József: A magyar heraldika korszakai.