Bertényi Iván (szerk.): Magyar történeti szöveggyűjtemény 1000-1526 (Osiris tankönyvek, 2000)
I. rész. Elbeszélő források - Thuróczy János: A magyarok krónikája (Részletek)
114 ELBESZÉLŐ FORRÁSOK volt. Először Nagyszombatba, ebbe a magas tornyokkal és az azokat összekötő téglafallal körülvett mezővárosba vonult be titokban haderejével, mikor a polgárok éppen éjszakai álmukat aludtak. És miután ezt az erődítményt birtokába vette, megnövelte haderejét, és mint valami heves szélvész, rátámadt az ország északi vidékeire, amelyet mi Mátyusföldjének hívunk, és nem kegyelmezve sem a szent dolgoknak, sem a nemnek, sem a kornak, egészen a Dunáig mindent tűzzel-vassal pusztított, és a ragadozó prédavágynak vetett oda.50 [...] Paraszti;irályok az országban Ezeket az éveket megelőzően, de nem egy és ugyanazon időben, Magyarországon két parasztháború zúgott végig bizonyos parasztok vezetésével: az egyiknek Antal, a másiknak Márton volt a neve.31 Egyikük, Antal, az ország erdélyi részein, másikuk meg, Márton, a Nyír és Szamosköz vidékén parasztokból álló nagy haderőt gyűjtött, és a királyi címet bitorolva kibontott zászlókkal, hatalmas erővel tört előre, mint az áradat. Az országot a maguk hatalma alá akarták hajtani, ide-oda vonultak, és az eléjük kerülő nemeseket leöldösték. A falvakba és a mezővárosokba követeket küldtek véres karddal, hogy csatlakozzanak hozzájuk; az erre nem hajlandókat fosztogatták és öldökölték. Ez a paraszti haderő olyan nagyra növekedett, hogy még a felfegyverzettek is féltek megtámadni őket. Végül az előkelők több ütközetben felmorzsolták és legyőzték őket, elnyerték méltó büntetésüket. Mert magukat a királyokat halállal büntették, a többiek közül pedig azokat, akik nem tudtak elmenekülni, szemük kitolásával, orruk vagy ajkuk levágásával, kezük megcsonkításával büntették meg. Hogyan koronázták Zsigmond királyt előbb római királlyá, végül római császárrá Eközben Zsigmond királyt, miután bejárta Toszkána és Lombardia vidékeit, Milánó városában a Róma feletti uralom második koronájával is megkoronázták ennek a méltóságnak választófejedelmei, mivel az első koronát már ezelőtt elnyerte Aachenben. Ezután útját folytatván, Róma városába ment, és itt a Krisztusban szentséges atya, IV Jenő pápa nagy ünnepélyességgel és a nép áldása kíséretében felékesítette a nagy uralkodó tiszteletre méltó ősz hajfürtjeit a császári méltóság szent koronájának kitüntető díszével. Ennek következtében Zsigmond királyt alattvalói nem csupán királynak vagy császárnak nevezték, hanem királynak és császárnak is.52 [...] Hogy az ország nemeseinek további viszálykodásait gyökerestül megszüntesse, és hogy békéjüket megteremtse, kiváltságával és jogaival élve új rendelkezéseket és új törvényeket hozott és emelt érvényre az országban, hogy azokat mindenki mindörökre megtartsa.53 Zsigmond király halála Csehország ugyancsak háborúskodás tiizében égett uralkodója távollétében, leginkább azért, mert a keresztény király ellen lázongó husziták ama vágyukban, hogy a keresztény hitet megdöntsék, a velük egyet nem értők vagyonára és vérére szomjaztak. És mivel bennük megvolt az erő is, a képesség is, olyan kegyetlenségeket követtek el a keresztények ellen, amilyet a keresztények a pogányok ellen sem gyakoroltak soha. Szülőföldjének viszálykodása megindította tehát a keresztény uralkodót, és még magas életkora sem tarthatta vissza; Csehország felé vette tehát útját, és bevonult Prága városába, hogy békét teremtsen, és a nép vallási viszályait megszüntesse.34 f...] 511 511 1431. évi domaMicei győzelmük után a husziták többször is betörtek Észak-Magyarországra. '’Az erdélyi Budai Nagy Antal vezette parasztfelkelés 1437-ben zajlott. ’’ Zsigmöndot 1414-ben Aachenben koronázták (német) római királlyá, 1431-ben Milánóban koronázták meg a longobard (királyi) vaskoronával, s végül IV. Eugén (Jenő) pápa (1431-1447) 1433-ban Rómában fejére helyezte az óhajtott (német-római) császári koronát. ’'Császárrá koronázása után 1435 tavaszán adott ki törvényeket. ' 1436 augusztusában vonult be Zsigmond Prágába.