Bertényi Iván (szerk.): Magyar történeti szöveggyűjtemény 1000-1526 (Osiris tankönyvek, 2000)
I. rész. Elbeszélő források - Thuróczy János: A magyarok krónikája (Részletek)
134 ELBESZÉLŐ FORRÁSOK vontatott ostromgépét otthagyva, hadinépének mérhetetlen pusztulásával tért vissza hazájába. De később sem volt kellemes számára, hogy valaki az ő jelenlétében ezt a várat emlegette. Egyesek úgy beszélték el a császár megfutamodását, hogy a császár az ütközet legelkeseredettebb kavargásában viadalra készítette az övéit, és egy nyíltól a mellén megsebesült, félholtan összerogyott, és az övéi karjukra emelve vitték a sátrába. Mikor aztán elérkezett az éjszaka, és a törökök látták, hogy Anatólia vajdája, sőt, összes főembereik elpusztultak az ütközetben, hogy igen nagy vereséget szenvedtek, és maga a császár is csaknem élettelen, alig lélegzik: megrémültek, hogy a magyarok napkeltével megtámadják őket, futásnak eredtek, a császárt is magukkal vitték, de hogy az út fáradalmai következtében állapota ne súlyosbodjék, leszálltak a táboruk ellenkező oldalán, amelynek Zsarnó volt a neve. És amikor a császár magához tért és megkérdezte, hol van, és megmondták neki, azt kérdezte: „Miért és hogyan kerültünk ide?” „A magyarok legyőztek bennünket - szóltak -, és Anatólia vajdája, sőt, seregednek csaknem az összes vezetői elestek. Mi is nagy veszteséget szenvedtünk, de ami még nagyobb baj, azt gyanítottuk, hogy felséged inkább halott, mint eleven. Futottunk tehát egészen idáig.” És amikor a császár megkérdezte, vajon az ágyúkat és a többi ostromgépet is otthagyták-e, azt felelték, hogy minden ottmaradt; a császár mélyen elkeseredett szívvel, keserűen azt mondta: „Hozzatok mérget, hadd igyam meg, inkább meghalok, mint hogy gyalázattal térjek vissza országomba.” Ilyen eredménnyel harcolt a törökök császára a magyarokkal Nándorfehérvár vára alatt. És őt, aki hencegő lélekkel és gőgös szemmel uralkodni akart az egész földkerekség felett, az Isten ítéletére egy parasztokból álló sereg, amely inkább a sarlóval tudott bánni, mint a fegyverekkel, legyőzte. És ő, aki sok kürt és sok dob hangjának kíséretében nagyon is vidáman jött, szomorúan, az éj csendjének leple alatt, gyalázatosait futott el.88 Hunyadi János besztercei gróf úr halála Ezek után a besztercei gróf úr, aki ifjúságának korai szakaszától kezdve annyi nagy haditettet vitt végbe, nem is az öregségtől ledöntve, hanem az állandó fegyverforgatástól és a gondoktól kifáradva és erejében kimerülve betegeskedni kezdett. Néhány napig itt szenvedett betegségében, majd átszállították Zimony mezővárosába, és itt Isten emberének, a már említett Capistranói János barátnak lelki gondozása mellett visszaadta lelkét Megváltójának.8’' Nagy siránkozás támadt egész Magyarországon, és csaknem az egész keresztény világ megrendült a fájdalomtól, amikor meghallotta, hogy bajnoka befejezte életét. Az égboltozat magas csillagai is előre jelezték halálát, mert elhunyta előtt egy üstökös jelent meg a magas égen. Maga Mohamed császár is, bár őt a gróf úr közvetlenül a halála előtt Nándorfehérvár vára alatt megszalasztotta, mégis, amikor Rácország despotájától, Györgytől vigasztalásul megtudta a gróf úr halálát, úgy mondják, egy jó órán keresztül lehajtott fejjel hallgatott, és azt mondta a követnek, hogy fájdalmat érez Hunyadi halála miatt, bár ellensége volt, és hogy a világ kezdete óta soha uralkodó főhatalma alatt ilyen ember még nem élt. Ez az ember korunk összes halandói között egyedül nyerte el azt a legfőbb boldogságot, amelyet egykor Szolón Kroiszosztól, a lűdek királyától, minden királyok leggazdagabbikától megtagadott, mikor a boldogság felől tudakozódott. Fiát nem áldotta-e meg őt is a világ legfőbb alkotója olyan gyermekekkel, akiktől mindenki a legjobbakat várhatta? Vajon nem emiatt helyezte-e Szolón Kroiszosz elé boldogság tekintetében Telioszt, az athéniak közt a legkiválóbb embert, megtekintve annak kincseit? Nem a hírnév nagy dicsőségétől övezve élte-e le életét? Nem a legragyogóbb halál jutott-e neki osztályrészül, mint annak a Tellosznak? Nagy császár legyőzése és megfutamítása után, a mindig áhított győ** Nándorfehérvár ostroma 1456. július 4-ctől 22-éig tartott. ’’'Hunyadi János 1456. augusztus 11-cn lett a táborban kitört pestisjárvány áldozata.