Braudel, Fernand: A Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában 1. (1996)
Első rész: A környezet - IV. A természeti egység: éghajlat és történelem - 2. Az évszakok
leriánál ért partot.'12 Mindent összevéve, jobb rossz időben veszteg maradni, vagy, mint Carlo Doriával történt 1603 januárjában, visszaszorulni a kikötőbe: Doria hiába próbált kifutni Barcelonából, a tenger ismételten visszadobta a hajókat, összetörve az árbocokat, miközben több mint 300 evezős életét vesztette. ’3 A tél, a fegyvernyugvás és a tárgyalások ideje A rossz idő tehát szükségszerűen megálljt parancsol a nagy tengeri háborúknak, mint ahogy „a téllel a hátuk mögött” a szárazföldi háborúk is szünetelnek. ’4 Persze teljes, hivatalos fegyvernyugvásról nincs szó, csupán lelassulnak a dolgok, ahogy ez jól követhető az 1578 és 1590 közötti mozgalmas perzsa háborúnál vagy a Földközi-tenger és környéke bármelyik háborújánál. „Kászim napjának (Szent Demeter napja, október 26.) közeledtével a törökök tengeri és szárazföldi hadjáratai rendszerint véget érnek”, mondja Hammer az Oszmán Birodalomról írott könyvében.” A háborút ugyanis környezete tartja el, tehát meg kell várni (s ez a legdöntőbb ok), hogy az aratás befejeződjön, vagy közel álljon a befejeződéshez. Hogy a törököknél maradjunk, Zinkeisen ezt írja Nándorfehérvár 1456-os török ostromáról: Június hónap folyamán, amikor a gabona már érni kezdett, az oszmán ostromló sereg megindult Nándorfehérvár felé.”50 Az évszakok adják ki a hadparancsot. A téli félév tehát nyugodt és békés. Az államok közötti háború szünetel, a helyi csatározások is elcsendesednek, néhány rajtaütést leszámítva, hiszen a rossz idő vízen és szárazföldön egyaránt kedvez a meglepetésszerű akcióknak. Tél van, amikor 1502-ben protestáns bandák tűnnek fel Roussillon határában; 1540 szeptemberében algíri kalózok megpróbálnak rajtaütni Gibraltáron, visszavonulásukat keservessé is teszi a misztrál; sokszor tél végén indulnak kalózkodni galeonékkal, felfegyverzett gályákkal a ponentinók a viharos levantei vizekre. Ebben az időszakban, amikor „nincs jelentenivaló”, a beszéd veszi át a főszerepet. 1589. március 20-án a velencei spanyol konzul, Juan de Cornoza azt írja: „Nincsenek híreink a törökről, a tél elvágta az utakat... soha még ennyire nem voltunk híján az értesüléseknek”57 - talán csak a biztos értesüléseknek, mert hiszen kósza hírek, mendemondák bőven vannak. A tél, éppen mert lelassítja vagy egészen leállítja az utazásokat, nagyon kedvez az álhírek terjedésének és a ,2 Franc" de Eraso II. Fülöphöz, 1564. május 16., Simancas E° 1446, f° 131. j3 Contarini a dózséhoz, Valladolid, 1603. január 11, A. d. S., Velence. 11 Mémoires de Guillaume et Martin Du Bellay, kiadta V. L. Bourrilly és F. Vindry a „Société de l’Histoire de France” megbízásából, I. k., 1908, 39. Histoire de l’Empire Ottoman, VII., 168-169 (tévedésből november 30-át ad meg). 56 I. m., II, 81-82. 57 A. N„ K 1674, eredeti. 267