Braudel, Fernand: A Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában 2. (1996)
Második rész: közös sorsok és általános trendek - IV. A birodalmak - 1. A birodalmak kialakulása
az Oszmán Birodalom megteremtette azokat a kereteket, amelyek között a félsziget népei megtalálták a helyüket és együttműködtek legyőzőjükkel, helyenként különös módon újjáélesztve a Bizánci Birodalom pompáját. A hódítás új rendet teremtett, a pax turcicát. Hihetünk annak a névtelen franciának, aki 1528-ban azt írta: „az ország biztonságos, nem hallani semmiféle rablóról... vagy útonállóról... A császár nem tűr meg sem rablót, sem tolvajt”.3'Elmondható-e ez ugyanebben az időben Katalóniáról vagy Calabriáról? Ebben az optimista képben kétségtelenül kellett lennie valami igazságnak, hiszen a keresztények szemében az Oszmán Birodalom rendje sokáig bámulatosnak, érthetetlennek és zavarba ejtőnek tűnt; hadseregét csodálták fegyelme, csendje s egyben bátorsága, hadianyagának bősége, katonáinak kiválósága és józansága miatt... Persze ez nem változtatott azon, hogy a keresztények gyűlölték ezeket a hitetleneket, „akik a kutyáknál is alábbvalóak minden cselekedetükben”; a vélemény 1526-ból származik...3 ’ A vélemények azonban apránként tárgyilagosabbakká válnak. A török nyilván Isten büntetése; Pierre Viret, a francia Svájc reformátora így ír a törökökről 1560-ban: „ne csodálkozzunk, ha Isten ma a törökkel bünteti a keresztényeket, ahogy valaha a zsidókat büntette, amikor hűtlenné váltak hozzá... mert a törökök ma a keresztények számára ugyanazok, mint annak idején az asszírok és a babilóniaiak, ők Isten botja és ostora, haragjának eszközei”.32 33 34 35 A század közepén azonban már vannak, akik, mint Belon du Mans, elismerik erényeiket, s később sokan álmodoznak erről a különös országról, ahol minden fordítva van, s ezzel alkalmat ad a nyugati társadalom és kényszerei elutasítására. De már az is haladás volt, hogy a törökök térnyerését Európa hibáival és gyarlóságaival magyarázták.33 Egy raguzai megmondja I. Miksának:31’ míg az európai országok megosztottak, „a Török Birodalomban a legfelső hatalom egyetlen ember kezében van, mindenki a szultánnak engedelmeskedik, aki egyedül kormányoz; minden jövedelem hozzá folyik be, egyszóval ő az úr, a többiek mind rabszolgák”. Lényegében ezt magyarázza 1533-ban Ferdinánd követeinek Alvisio Gritti is, ez a különös figura, egy Velencei és egy rabnő fia, sokáig Ibrahim pasa nagyvezír kegyence: Verum esse Carolum Cesarem potentem séd cui non omnes obediant, exemplo esse Germaniam et lutheranorum pervicaciam. '1 32 Idézi G. Atkinson, i. m., 179. 33Uo., 211. 34 Uo., 397. Ugyanez a gondolat 1544-ben Jérőme Maurand munkájában, Itinéraire de... d’Antibes á Constantinople (1544), kiadta Léon Durez, 1901,69, a törökök diadalai a keresztények bűneinek következményei. 35 F. Babinger, Suleiman der Prächtige (Meister der Politik), 1923, 446-447. 301. W. Zinkeisen, i. m„ III, 19. 07-' Idézi J. W. ZlNKELSEN, i. m., III, 20,1. j., Anton von Gevay (Gévay Antal) nyomán, Urkunden und Actenstücke zur Geschichte der Verhältnisse zwischen Österreich, Ungarn und der Pforte im XVI. und XVII. Jahrhundert, 1840-1842, 31. 701