Braunbehrens, Volkmar: Mozart. A bécsi évek (2006)
Lehet-e még újat mondani Mozartról? Főként a Mozart-évben tíz zenekedvelőből kilenc biztosan szkeptikus ez ügyben. Mégis: a látszat csal. A megszámlálhatatlan életrajz zömében ugyanazt a már meglévő tudásanyagot görgeti maga előtt más-más köntösben, megspórolva az önálló kutatások kockázatát. Braunbehrens más. O nem hisz senkinek, és mindent elölről kezd. így sikerül cáfolnia olyan megcsontosodott előítéleteket, mint az apa (Leopold) vagy a feleség (Konstanze) alakjánakdémonizálása vagy befeketítése, vagy a komponista szegénységétől szóló mítosz. Az életrajz színpadán új szereplők is feltűnnek, számos régi pedig új fényben mutatkozik. Braunbehrens ugyanakkor főként történészként mond újat: kivételes plaszticitással vetíti Mozart alakjának hátterébe a felvilágosodás kori Bécs hétköznapi tébolyainak freskóját, a császári utópia jóvoltából büntetésüket utcaseprőként lerovó grófokkal, a Mozart lakásának közelében zajló kivégzéssel, vagy zsidó vendégeit — biztos, ami biztos - paraván mögül auditáló Mária Teréziával - s van-e izgalmasabb kaland, mint egy őrült korról a józanság hangján olvasni? Akiknek a tények érdekesebbek, mint a mítoszok, azoknak a számára Braunbehrens korképe letehetetlen olvasmány, az utóbbi évtizedek legnagyobb hatású Mozart-biográfiáinak egyike.