Cassirer, Ernst: Kant élete és műve (Historia philosophiae, 2001)
Harmadik fejezet. A tiszta ész kritikájának szerkezete és alapproblémái
HARMADIK FEJEZET egyetlen gesztussal nevez meg, egyetlen pontba sűrít össze. Egészében véve azonban a legtöbb olvasóban alighanem az a benyomás támad, hogy az ábrázolás Kant választotta formája inkább béklyózza gondolatait, mintsem hogy adekvát és tiszta kifejeződéshez segítené. A terminológia szilárdságának és körvonalazottságának, a fogalmi meghatározások és fölosztások pontosságának, a sémák egybevágásának és párhuzamosságának gondja mintha kővé dermesztette volna természetes, szellemes és személyes-eleven kifejezésmódját. O maga is érezte ezt, és nem is tagadta. „Előadásom módszere - írja egy naplóbeli jegyzetében - idétlen alakot öltött; skolasztikusnak fest, következőleg aggályosán száraznak, sőt korlátoltnak, alaposan elüt a géniusz hangvételétől.” Csakhogy Kant tudatosan tiltotta meg magának, hogy a „géniusz” hangvételével próbálkozzék, hogy annak engedményeket tegyen. „Az iskolás módszert választottam - olvasható más helyütt —, előnyben részesítvén azt a szellem és elmésség szabad szárnyalásával szemben, noha (hisz azt szerettem volna, hogy e vizsgálódásban minden gondolkodó koponya részt vegyen) úgy találtam, e módszer szárazsága épp az olvasóknak azt a fajtáját riasztja el, amelyik a gyakorlatival való kapcsolatot kívánná megtalálni. Ám még ha inkább volnék is birtokában az elmeélnek és írói bájnak, mint amennyire vagyok, félretoltam volna őket, mert igencsak bánnám, ha nem oszlathatnám el a gyanút, hogy megvesztegetni és lábáról levenni szeretném az olvasót, amiért is inkább lemondok az olvasók pártfogásáról, mintsem hogy mást is reméljek tőlük, mint pusztán annyit, hogy a belátás ereje mellém állítja őket. És a módszer maga is csak kísérletezgetések árán születhetett meg.”198 A fogalmi dedukció szigorúsága és a fogalmi rendszeresség követelménye az egyedüli eszmény ekkor, s előtte minden más igénynek meg kell hajolnia. Kant mégsem mondott le könnyű szívvel e másfajta igényekről. Azokban az években, amelyek A tiszta ész kritikájának papírra vetését megelőzték, szüntelenül foglalkoztatja őt a meggondolás, vajon milyen mértékben lehetséges egyáltalán a „népszerűség” formájába öltöztetni filozófiai gondolatokat anélkül, hogy ez alaposságuk rovására esnék. „Egy ideje - írta 9 l9S Reflexionen..9. és 14. észrevétel. 154