Clair Vilmos: Magyar párbaj. A párbaj története. Magyar párbajok. Párbajkódex (2002)
Magyar párbajok. Attila hun király idejétől az 1923. év végéig - 1300-1500
Mátyás király egyáltalában nem volt ellensége az úgynevezett hősi és becsületügyi párbajoknak. Úgy a maga, mint a külföldi fejedelmek udvarában igen sokszor részt vett a lovagjátékokban, mégpedig nemcsak akkor, amikor vértelen lovagi mérkőzésekről volt szó, de olyan lovagi küzdelmekben is, ahol az életét kockáztatta. MÁTYÁS KIRÁLY ÉS Mátyás király budavári palotájában nagy ven-HOLUBÁR NÉMET LOVAG dégség volt. Messze földről fejedelmi vendé- 1460 gek jöttek, hogy gyönyörködjenek a hatalmas és hősies erényeiről híres magyar király fényes udvartartásában. Ott volt a többek közt egy Holubár nevű német lovag is, aki nagy testi erejéről és arról volt híres, hogy lándzsákkal vívott lovagi tornában addig győzhetetlen volt. Számos kiváló lovagot terített le már a lováról. Holubár nagy tisztességét a lovagok közt méltán irigyelhette a nagy király, aki szintén híres lovas és szenvedelmes bajvívó volt. Mikor azután Beatrix királynő és a fejedelmi vendégek tiszteletére megkezdődött a lovagi torna, Mátyás király odaugratott Holubár lovaghoz, és nagy önbizalommal felhívta őt, hogy mérkőzzék meg vele. Holubár lovag - írja Marzio Galeotto, a király udvari tudósa, aki szintén a nézők között volt - zavartan szabadkozott, mert attól tartott, hogy meg találja sebezni a királyt. De a király nem tágított. Holubár most már nem merte a király kívánságát megtagadni, de föltette magában, hogy a király legkisebb döfésének is engedni fog, s inkább lefordul a nyeregből, semhogy erejét és ügyességét a király életének veszélyeztetésével mutassa meg. Mikor Mátyás király a lovag ezen szándékáról értesült, fejedelmi szavára és minden szentekre megesküdött, hogy ha valamely kedvezést észrevesz a lovag részéről, leütteti a fejét. Holubárt esküre is kötelezte, hogy vele éppúgy fog megvívni, mintha egy halálos ellenségével mérné össze lándzsáját. Miután mind a két részről megtették az előkészületeket, több ezer néző jelenlétében, akik szinte visszafojtott lélegzettel és aggodalmasan várták a történendőket, a király és Holubár lovag megsarkantyúzták a lovaikat, s egymásnak rúgtattak. Mind a ketten legjobb és leizmosabb lovukat ülték és félelmetes erővel támadtak. Mindjárt az első támadásuk egymás ellen olyan heves s lándzsadöfésük olyan iszonyú erejű volt, hogy mind a kettő talált. Holubár a következő pillanatban megingott, s a ló farkán keresztül, hanyatt, eszméletlenül és tört karral zuhant alá a porondra. A király lándzsája homlokon találta őt. Társai rögtön a segítségére siettek, és magához térítették, az orvosok pedig a törött karjára kötést tettek. Mátyás király, a győztes, sem maradt egészen érintetlen. Holubár lándzsájával olyan erősen mellbe döfte, hogy a király - valamivel később ugyan, mint a lovag 150