Csapó Benő szerk.: Az iskolai műveltség (Osiris tankönyvek, 2002)
5. Szebenyi Péter - Vass Vilmos: Történelmi tévképzetek, történelemszemlélet, nemzeti azonosságtudat
többes identitás lehetőségének felszínre hozásával és megvitatásával lehetne, kellene erősíteni. Ebben ma még a legnépszerűbb tankönyvek sem nyújtanak kellő segítséget. Balla Árpád a 6. osztályosok számára írt történelemtankönyvében Zrínyi szigetvári hőstettét helyezi a középpontba. „A szigeti vitézek hazájuknak fogadott hűségükről így nemcsak életükkel, hanem halálukkal is bizonyságot tettek.” {Balla, 1992, 187. oldal) A védősereg magyar és horvát származását megemlíti, ám ennél több adattal nem találkozunk. A hősiesség és a feláldozás motívuma a kirohanás történelmi mondájában csúcsosodik ki, ami az általános iskolai tanulók gondolkodásában jól tetten érhető, Zrínyi magyarsága szempontjából jelentős elem volt. Hasonló a helyzet a középiskolások számára írt tankönyvek esetében is. Szabó Péter Történelem II. a középiskolák számára című tankönyvében Zrínyi kilátástalan helyzetét, a várból való kitörést és a hősi halált említi. Új elemként merül fel az a tény, hogy „Zrínyi Miklós önfeláldozó vitézsége megalapozta a Zrínyi család több mint egy évszázados honvédő szerepét” {Szabó, 1996. 220. oldal). Walter Mária tankönyvében már találunk utalásokat a védősereg magyar és horvát származására. A csata részletes leírása tartalmazza mindazokat a motívumokat és eseményeket, amelyeket az előzőekben már bemutatott tankönyvekben láthattunk. Zrínyi önfeláldozásának egy újabb területét mutatja be a szerző, amikor megemlíti azt a tényt, hogy „Zrínyi Bécsből ágyúkat, lőport hozatott, és nagy mennyiségű élelmiszert is szerzett. Mindezt a saját költségén” {Walter, 1996. 242-243. oldal). Újvári Pál, a középiskolák II. osztálya számára írt történelemkönyvében mindössze annyit említ meg, hogy „Zrínyi Miklósnak módja lett volna a védelem vezetését másra bíznia, mégis vállalta a feladatot, annak halálos kockázatával együtt” {Újvári, 2001. 189. oldal). Zrínyi származásáról nem esik szó. A fent elemzett tankönyvek mindegyikére jellemző az a tény, hogy elsősorban a történelmi esemény részletes elbeszélése (narráció) uralja a Zrínyivel kapcsolatos leckéket, a befogadó identitás fejlesztésében a tanárok magukra maradnak. A KUNOK A kunokról szóló történet bizonyos értelemben fordítottja az előzőnek. Míg Zrínyi 1566- ban rendkívüli áldozatot hozott a magyarságért, a kunok éppen ellenkezőleg: 1241-ben hálátlanoknak bizonyultak, hiába fogadta be őket IV. Béla, nem harcoltak a tatárok ellen, nem védték meg az országot. A két történet azért is ellentétes, mert Horvátország ma önálló állam, nem tartozik Magyarországhoz, a kunok viszont évszázadok óta az Alfóldön, a Kunságban Magyarországon élnek, és természetesen magyaroknak tartják magukat, még ha van kun öntudatuk is. Ezek után meghökkentő, hogy a 7. évfolyamosok 37,9%-a és a 11. évfolyamosok 19,9%-a nem tartja a ma közöttünk élő kunokat magyaroknak. S több mint 700 év múltán sem helyeslik a kunok befogadását (a 7. évfolyamosok 66,7%-a, all. évfolyamosok 40%-a) és visszafogadásukat, valamint letelepítésüket sem (a 7. évfolyamosok 58,5, all. évfolyamosok 40%-a). Ez a nem várt eredmény azért meglepő, mert a gyerekek már az alsó tagozatban tanultak a Kunságról mint Magyarország neves tájegységéről, ahol nyilván a kunok mai leszármazottai (is) élnek. Később arról is szó esett, hogyan írt Petőfi a „leghíresebb magyar költő” születése földjéről, a szép Kiskunságról. Az idősebbek ismerik József Attila verssorait: „Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az”. S ki meri kétségbe vonni József Attila magyarságát? Jól érthető, hogy az a nyolc tanuló, aki a vizsgálatban a kunok magyarsága mellett érvelve saját kun származására hivatkozott, magától a kérdéstől is megsértődött egy kicsit. 150