Csepeli György: Szociálpszichológia (Osiris tankönyvek, 1997)

IX. A nagycsoport

TÁRSADALMI IDENTITÁS 5 19 A MEGHASADT IDENTITÁS A felnőtt ember identitástudata az ego és az alter között létesült dialektikus kapcsolaton alapul, amikor az én ugyan a nem én közreműködésével határozza meg magát, de sohasem válik kérdésessé, hogy hol a határ közöttük. A magába visszahúzódó, elszigetelt én önmagán belül keresi meg a nem ént, miáltal az ént életben tartó dialóg megkettőzött monológként belülre kerül. A megkettőződött én képlete a maga tisztaságában a roman­tikus énelképzelés terméke. Az író által megjelenített hős másik énje a Doppelgänger, akiben a pszichológiai eszmetörténet a pszichoanalízis által megkonstruált énszerkezetben kulcsszerepet betöltő ösztön-én hírnökét látják. A Doppelgänger elsőként E. T. A. Hoff­mann műveiben bukkan fel, onnan veszi át a fiatal Dosztojevszkij, aki a Gogol által kimunkált csinovnyik figuráját fejleszti tovább második regényében. „Az ismeretlen ott ült előtte, az ágyán, szintén köpenyben és kalapban, könnyed mosollyal az arcán, s csöppet hunyorítva, barátságos bólogatással üdvözölte. Goljadkin úr kiáltani akart, de nem tudott, tiltakozni akart valami módon, de ereje cserbenhagyta. Haja égnek állt, s ő eszméletlenül terült el az iszonyattól. Volt rá oka! Goljadkin úr most végre teljes bizonyossággal felismerte éjszakai cimboráját. Az éjjeli társ nem más volt, mint ő maga - Goljadkin úr, egy másik Goljadkin úr, hajszálra olyan mint ő, egyszóval és nevén nevezve: megtestesült hasonmása.” (Dosztojevszkij 1965, 203-204.) Az orosz társadalom Nagy Péter reformjai által elindított strukturális meghasonlását, valamint a lelki meghasonlást párhuzamba állítva Dosztojevszkij nyitva hagyja a kérdést, hogy melyik az ok, és melyik a következmény. R. L. Stevenson Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetéről írott regényében egy s ugyanazon személy kettéhasadását megjelenítve sikerrel borzolja az olvasó kedélyét. A magyar irodalomban Babits Mihály él hasonló eszközökkel a Gólyakalifa című regé­nyében. A magaskultúrából lesüllyedt Doppelganger-trópus a pszichológiai horroreffek­tusokat kedvelő tömegkultúra bevált hatáskeltő eszközévé vált. A Friderikusz-show, mely a kilencvenes években a Magyar Televízió legnépszerűbb szórakoztató műsora, 1996 őszén például különös figyelmet szentelt egy nőkkel szemben erőszakoskodó férfi esetének. A férfi azt állította, hogy két énje van. Egyik énjének karrierje kétéves kora körül megszakadt, amikor nevelőszülőkhöz került, s általuk, más néven, beilleszkedhetett a polgári életbe. Előadása szerint, melyet a műsorban közreműködő pszichológus megerősített, szexuális bűncselekményeiért korai, fejlődésben megrekedt énje felelt, akit „Lacikának” nevezett. Szavai szerint a bűncselekményekről felnőtt énje - „Tibor” - mit sem tudott. Oscar Wilde aforizmája, miszerint „az élet utánozza a művészetet” nyilván nem volt hatással a bíróságra, amely nem fogadta el a Doppelganger-elméletet, és többéves, börtönben letöltendő bün­tetésre ítélte az elkövetőt. Garai László József Attiláról írott tanulmányában a paradox identitás példáját adja meg, melynek lényege, hogy a személynek nincs olyan önmeghatározási lehetősége, melynek révén egyértelműen megtalálhatná helyét a magához hasonlók között. Garai találó megfigyelése szerint József Attila vezetékneve az egyik legtriviálisabb férfi keresztnév volt, míg keresztneve olyan ritka volt, hogy gyermekkorában kétségbe vonták, hogy egyáltalán van-e ilyen név, s Pistának nevezték. Nevelőszülőkhöz került, miközben nem volt árva. Apja eltűnt. Úgy tudták, hogy Amerikába ment, valójában visszament Romániába, ahol új családot alapított. A költő proletárnak vallotta magát, de

Next