Csontos László (szerk.): A racionális döntések elmélete (Szemeszter, 1998)
Előszó. Szántó Zoltán. A racionális döntések elméletén nyugvó társadalomtudomány
A RACIONÁLIS DÖNTÉSEK ELMÉLETÉN NYUGVÓ TÁRSADALOMTUDOMÁNY 17 Q: A,B,: a „potyautas” kimenetel, ahol az „Én” a „dezertőr”, míg „Mindenki más” a „kooperatív” stratégiát választja; R: A2B,: cinikusan fogalmazva a „balek”(patetikusan a „mártír”) kimenetel, ahol az „Én” a „kooperatív”, míg „Mindenki más” a „dezertőr” stratégiát választja; S: A,B2: általános kooperáció, ahol mindenki a „kooperatív” stratégiát választja. Hogyan fogja a racionális egyén a játék kimeneteleit preferenciái alapján rangsorolni? A kérdéses sorrend — a korábban elmondottakkal összhangban - így fest: Q>S>P>R. Mi jellemzi az effajta helyzeteket? A játékban az „egoista” stratégia domináns, azaz minden egyes játékos számára ez a legjobb választás, függetlenül a többi játékos döntésétől. A játék megoldása ily módon az általános egoizmus lesz: az egyéni racionalitás együttesen katasztrofális (szuboptimális) helyzetet eredményez. Hogyan lehet az egyéneket arra ösztönözni, hogy elkerüljék az efféle helyzetekben rejlő társadalmi csapdákat? Egyesek szerint a helyzet ismétlődése önmagában javítja az együttműködés esélyeit, megteremtve a dezertőrök szankcionálásának lehetőségét (Axelrod 1984). Mások - részben az Olson-féle hagyományra támaszkodva - centralizált társadalmi intézmények szerepét hangsúlyozzák, s amellett érvelnek, hogy az ilyesfajta szabályfoganatosító mechanizmusok garantálhatják a modern társadalmakban a nagy léptékű kooperációs problémák megoldását (Schotter 1981, Mueller 1989, 9—36. o.). Filozófusok és szociológusok viszont gyakran - kilépve a szó szűkebb ökonómiai értelmében vett racionális és önérdekelvű motivációk világából — a morálban, az erkölcsi értékekben és a társadalmi normákban vélik felfedezni a kiutat.18 Derek Parfit - kötetünkben olvasható fejtegetéseiben — éppen arra tesz kísérletet, hogy aprólékosan elemezze a fogolydilemma-helyzetet az erkölcsfilozófia nézőpontjából. 12. A döntési helyzetek másik alapvető osztályozási szempontja alapján különbséget tehetünk a cselekvési alternatívák következményeire vonatkozó tökéletes és hiányos informáltság között. Amikor például egy mezőgazdasági vállalkozónak két terményfajta közül kell választania, a várható terméseredmény a következő év időjárási állapotaitól (az ún. világállapotoktól) is függ. Ez viszont nem jelezhető előre teljes bizonyossággal. Gyakorlatilag az összes valóságos szituáció ebbe a típusba tartozik, néhány azonban közülük erősen megközelíti a teljes bizonyosság határesetét. Az olyan döntési szituációk, amelyekben az információk valóban hiányosan állnak az érdekeltek rendelkezésére, a kockázat és a bizonytalanság fogalmaival jellemezhetők. Kockázatról beszélünk azokban az esetekben, ahol az egyes cselekvési alternatívák várható következményeihez számszerű valószínűségi értékek rendelhetők. Bizonytalanság esetén erre nincs lehetőség. Ez egyike azoknak az alapkérdéseknek, amelyben nincs teljes egyetértés a hagyományos és a modern (bayesianus) döntéselmélet hívei között, habár egyre több jel utal a modern álláspont általános elfogadottságára. Utóbbiak szerint ugyanis a racionális cselekvők minden helyzetben képesek többé-kevésbé megbízható (puhább vagy keményebb) szubjektív valószínűségi becsléseket kialakítani a rendelkezésükre álló információk (tudás) alapján a világállapotok bekövetkezésére vonatkozóan. Bizonytalanság és kockázat közti különbség eltűnik: a megfelelő normatív döntési kritérium szerint azt az alternatívát Lásd például Elster 1985b, Elster 1989b, 186-214. o., Downs 1991. József Attila T'.IÁ