Csukás István: Költők éhkoppon. Összegyűjtött prózai írások (1996)

Ne a fájdalmat

A megjegyzést azonban nem felejtettem cl, tovább mocorgott bennem, szervezkedett a gondolataim között, érveket gyűjtött s bosszantott, hogy nem akar elmerülni az író-olvasó találkozó érdektelennek ítélt emlékével együtt. Hát jó, szántam el végre magamat, lássuk. Igaza van-e? A nagyobb hitel kedvéért először a saját érzelmi megnyilatkozásaim természetét, egy-egv vers mögé modellálható pózokat, tartásokat, dacok és elkeseredések nem őszinteségét, hanem indokoltságát, távlatát és hőfokát, árnyékát vizsgálgattam, majd az egykorú pályatársak pontosan fejben tartott, naponta elmormolt verseit, indulatait vettem sorra - és nyugtalan lettem. Azután így magyarázgattam magamnak: Ez valójában természetes is, hogy az induló költő erős, olykor túlságosan felhangolt érzelmeket keres magában, a szónak jó értelmében hatásosat, hiszen lobogni, érezni akar, érzékennyé akar válni. A tanulóidő ez, mikor a személyes érveket, tapasz­talatokat ehhez a fölhangolt állapothoz keresi, csoportosítja, s a mesterek­től ezeket a lelkiállapotokat lesi el, azon gyakorolja magát. Az etűdöket úgyis eldobja, ha megjön az „igazi hang”, akár egy kvinttcl lejjebb is; a mutáció elmúlásával derül ki a hangfekvés. Igen ám, de túl a költői nagyság varázserején, József Attilától, kimutat­hatóan e tanulóidőben, miért a fájdalmat vesszük át elsősorban, ami nem is „praktikus”, hiszen az cgv életmű legmagasabb hangja, cltanulhatatlan, s fulladást okoz - miért nem például derűjét, játékosságát, iróniáját, csillagléptékű logikáját? Mintha e tanulóidő lelki tartása cl is húzódna s mazochisztikusan elfelhősödne, amely lelkiállapothoz, nem vitás, időnként bőven adódik valódi ok, starthátrányból hozott gátlások túllicitálása, a szegénység, szár­mazásemlék, valóban átélt, helyenként kötelező bakacsinja, történelmi emlékek; vagyis egy olyanfajta, szemérmes vagy nyílt fájdalomgörcs, amely fárasztó is, bénulást okozó is, és egy szempontból nem is veszély­telen a költőre. Abból ugyanis, hogy ez a lelkiállapot fölad más megköze­lítési lehetőségeket a világhoz, megfejtéseket, magyarázatokat, érveket. Az indulat, a fájdalom így nem mindig válik egy hibátlan logikájú gondo­latsor érzelmi áttételévé, végeredményévé, hanem az utóbbi mozzanatot elhagyva, ötletszerűen, akár beidegzetten, jó ha nem blöffölve, jajveszé­­kel, érzeleg, kóros esetben ömleng. 50

Next