Csukovits Enikő szerk.: Mátyás és a humanizmus (Nemzet és emlékezet, 2008)
Előszó
természetesen nem a korabeli források, hanem a Himnusz 19. században írt sorai jutnak eszébe: „S nyögte Mátyás bús hadát / Bécsnek büszke vára”. Kölcsey klasszikussá vált megfogalmazása azonban olyannyira egybecseng a Jagelló-kori szerző, Nagyszombati Márton költeményével - „Ausztria nyögte a bús hadakat, sorvadva a harcban: nagy szerrel szép Bécs büszke falát bevevé” hogy feltehetőleg ez a motívum is része lehetett az évszázadról évszázadra öröklődő Mátyás-hagyománynak. Mátyás Hunyadi János erdélyi vajda és Szilágyi Erzsébet második fiaként, 1443. február 23-án jött a világra Kolozsváron. Amíg jó tíz évvel idősebb bátyja, László még köznemesi családba született, Mátyás már születése pillanatától bárófinak számított. Apjuk, Hunyadi János 1439-ban kapta első országos méltóságát, a Szörényi báni tisztséget, attól kezdve azonban haláláig tagja volt a bárói karnak, sőt, 1446-1453 között kormányzóként az ország első emberének számított. Hunyadi János törökellenes harcainak köszönhetően néhány év alatt hatalmas népszerűségre, nemzetközi hírnévre, és egyben óriási birtokállományra tett szert. 1456. augusztus 11-én, tekintélye csúcspontján halt meg: júliusban Nándorfehérvár falai alatt történelmi győzelmet aratott II. Mehmed szultán hadai felett, s a diadal után a táborban kitört járvány ragadta el. A családfő halála utáni két esztendő a Hunyadi-ház történetének leggyászosabb időszaka: a hatalomért vívott harcban Hunyadi László megölte V. László király rokonát, Ciliéi Ulrikot, a gyilkosságért pedig V. László elfogatta és kivégeztette Hunyadi Lászlót. Bátyjával együtt a király fogságába került az ekkor még csak 14 éves Mátyás is, akit a király fogolyként hurcolt magával előbb Bécsbe, majd Prágába. 1457. november 23-án hirtelen és váratlanul meghalt V. László, örökös nélkül hagyva országai trónját. Miközben Mátyás a cseh kormányzó, Podjebrád (Podébrad) György foglyaként várta sorsa jobbra fordulását, a magyar bárók és a Hunyadi-párt közti megállapodásnak köszönhetően 1458. január 24-én Mátyást Magyarország királyává választották. O lett az ország első olyan uralkodója, aki nem származott uralkodóházból. Az ifjú király kiszabadulása után, 1458. február 14-én vonult be Budára, ahol a Nagyboldogasszony- (ma Mátyás-) templomban trónra ültették. Koronázására csak évekkel később, 1464. március 29-én került sor, miután a Szent Koronát hatalmas váltságdíj és a bécsújhelyi békében lefektetett feltételek elfogadása ellenében sikerült visszaszereznie III. Frigyes német-római császártól. Mátyás életében még egyszer sor került uralkodóvá kreáló ceremóniára: miután a katolikus cseh rendek cseh királlyá választották, 1469. május 3-án az olmützi dómban tette le a koronázási esküt - a koronázási szertartás azonban ezúttal is elmaradt, mivel a cseh korona Prágában volt. „Ügy látszott, hogy a sors szakadatlan munkát szab ki Mátyásra, mert nem engedett neki nyugalmat” - írta egy helyütt Bonfini. Valóban, az egykorú forrásokat olvasva úgy tűnik, a királynak kevés ideje maradt a pihenésre (és az álruhás kirándulásokra). Uralkodása első éveiben az ország belső békéjének megteremtése, a „zavaros idők” következményeinek felszámolása, koronázása után az ország kormányzatának átalakítása, a nagy kormányzati reformok véghezvitele, az 1470-es évektől a cseh majd osztrák háborúk kötötték le elsősorban. Az ország déli határai melletti török jelenlétről egy pillanatra sem feledkezhetett meg, s több ízben kellett legyőzni, leszerelni lázadókat, felkelőket is: az uralma elleni legjelentősebb felkelésben, amelyet a két korábbi bizalmas, Vitéz János esztergomi érsek és Janus Pannonius pécsi püspök vezetett, szinte az ország teljes politikai elitje részt vett. A nehézségeknek, csalódásoknak köszönhetően Mátyás uralkodása végére meglehetősen magányossá, gyanakvóvá vált, kormányzása pedig főként gyökértelen - alacsony sorból felemelt vagy külföldi - kegyencekre támaszkodott. Uralkodói tehetsége azonban olyannyira nyilvánvaló volt, hogy ellenfelei, ellenségei is elismerték. „Olyan megfontolt és az állam ügyeinek intézésében, valamint hadviselésben jártas férfi volt, hogy szinte soha nem kezdett semmi olyan dologba, bármilyen 12 Előszó