Csukovits Enikő szerk.: Mátyás és a humanizmus (Nemzet és emlékezet, 2008)
III. Tudományos emlékezet
A mező, ahol Vajk vitézkedett, kétségkívül a déli végeken virágzott. Az adománylevelet és a beiktatásról szóló tanúsítványt Vajk és fiai számára a király éppen a temesi ispán, Ozorai Pipo felterjesztésére írta át díszes formában 1410. február 10-én.30 Ugyanő 1407-ig kévéi ispán is volt. Egy másik, 1435. évi oklevél felterjesztője Marczali Imre, aki Pipót helyettesítette, míg az 1412-1413-ban Velence ellen hadakozott.31 Azt tudjuk, hogy János ifjúságát a délvidéken töltötte, olyan helybeli hatalmasságok szárnya alatt, akikkel ő maga, gyermek lévén, nem teremthetett kapcsolatot. Ezeket a szálakat még apja szőtte. Lehet, hogy pályafutását Erdélyben kezdte, de ez nem biztos. Első gazdáinak, a Csákyaknak is voltak birtokaik Keve megyében.32 Náluk különben sem szolgálhatott sokáig, mert mire 1430-ban Zsigmond mellett találjuk, addigra a Csákyak után öt gazdája is volt, nevezetesen Csanádi Ferenc Csanád megyei nagybirtokos, Ozorai Pipo temesi ispán, Lazarevics István szerb despota, Újlaki Miklós macsói bán és Monoszlai Csupor Demeter, akkor tinnini, később zágrábi püspök, egytől egyig a délvidéki oligarchia tagja, az al-dunai csaták hőse valamennyi. Van olyan forrás, amely határozottan - Mátyás király szájába adva - állítja, hogy Jánost Ozorai Pipo vezette a katonai pályára. „Ez a kiváló parancsnok tanította apámat a hadimesterség első tudnivalóira, és az ő szigorú nevelése alatt vált előbb a legbátrabb katonává, majd kapitánynyá és kapitányból a tartományok és országok legbölcsebb kormányzójává” - mondja a király egy olasz Hunyadi-életrajz szerint.33 Bonfini két különböző hagyományt követve kétszer is elmondja ugyanezt.34 Erdélyből tehát, ha élt is ott valaha, nagyon hamar, zsenge ifjúkorában a déli végekre került, és ott katonáskodott apja magas rangú barátainak, protektorainak szolgálatában mindaddig, míg a király fel nem fogadta. Az első ismert országos tisztség, amelyet öccsével, a másik Jánossal együtt 1439-ben elnyer, szintén e területhez köti, Szörényi bán lesz.35 1440-ben a király is a két Jánosnak a Duna folyásán innen, Orsóvá, Miháld, Szörény körül tanúsított egykori vitézségét emlegeti föl.36 Bonfini első emlékezetes haditettként egy Mysiába való betörést jegyez fel,37 és a mai irodalom az 1441 nyarán Iszhak bég fölött Szerbiában aratott győzelemmel vezeti be őt a történelembe.38 Az országrészhez való kötöttségét jellemzi, hogy a délszláv hagyomány apjának is Lazarevics Istvánt tudja. És ennek a vidéknek volt az egyik centruma Keve. Hogy Keve városa vagy vára valaha is Hunyadi-birtok lett volna, arra nincs adat. Az azonban tény, hogy az Országh és a Csáky család meg horogszegi Szilágyi Mihály a Keve vármegyében fekvő birtokait évtizedek múlva Hunyadi János fiainak adományából bírja,39 valaha tehát voltak Hunyadi-birtokok Keve megyében, ha nem is éppen e vár vagy város. Azonban ennek ellenére is úgy látszik, hogy a birtoklásra vonatkozó hagyomány nem nélkülöz minden alapot, s Kévét maga Hunyadi János is saját tulajdonának tekintette. Keve ugyanis nagyon szorosan függött a Szörényi bántól. Amikor Zsigmond 1432-1435-ben szabályozta az ország védelmi rendszerét, Keve vármegyét a Temesköz és Szörény védelmére rendelte. Az 1435-ös országgyűlés erre a feladatra irányoz elő Keve vármegye részéről 100 lovast.40 1445-ből van adatunk arra, hogy Keve várnagya mindenestől a Szörényi bán alá tartozik.41 Erre gondolhatnak a kortársak és a közelkorúak, amikor egybehangzóan azt mondják, hogy a környék összes vára, Keve is, Hunyadi János kezén volt. I. Ulászló 1440-ben a Duna-parti erősségekről (fortalicia) mondja, hogy régebben, Zsigmond és Albert idejében azokat a két Hunyadi János „tartotta és kormányozta” (tenentes et gubernantes).42 Dlugosz meg úgy értesült, hogy Ulászló minden várat, amely ezen a vidéken feküdt, Hunyadi János kezére adott: „kinevezte kapitánynak, és a törökök földjével szomszédos összes várat neki adta gondozásra (in tenutam)”.43 Tudósítása egészen akkurátusnak látszik, amennyiben Hunyadit nem tulajdonosnak, hanem „tenutarius”-nak mondja. Konkrétan Kevére vonatkozóan: elég jól ismertek az 1456. őszutó eseményei, a király megérkezése Nándorfehérvárra (november 8.), Ciliéi Ulrik megölése (november 9.). November végén a király Temesvárra megy, melynek kapujában - festői jelenet! - Szilágyi Erzsébet és a kis Mátyás 368 III. Tudományos emlékezet